Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - Vincze László (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Mi lesz a szövetkezeti üzletrészek további sorsa?" címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
253 elmúlt öt évben nem érzékelhető fejlődés ezen a területen. Csupán két vidéki városban és Budapesten is csak egyetlen kórházban van ilyen részleg. Alig félszáz ágy működik, miközben évente több mint 30 ezer ember hal meg daganatos megbetegedésben , szörnyű fájdalmak közepette. Mindezek alapján a következő kérdéseket szeretném feltenni az államtitkár úrnak. Hogyan tervezi fejleszteni ezt az ellátási formát, amire sok ezer embernek lenne pótolhatatlanul szüksége? Milyen segítségre számíthat a miniszt ériumtól az e téren úttörő szerepet vállaló Magyar Hospice Alapítvány, amely egy évtizedes kitűnő munkájával tavaly kiérdemelte az év civil szervezete díjat? (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Tisztelettel várom a válaszát. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönö m szépen. A kérdésre Kökény Mihály államtitkár úr válaszol. Öné a szó. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Mindenekelőtt szere tném egyetértésemről biztosítani, teljes mértékben osztom azt a véleményét, hogy a haldokló betegek ellátása a törvényi szabályozás óta fejlődésében messze elmarad a lehetőségektől, és különösen attól az igénytől, amely a betegek és a hozzátartozók részérő l megnyilvánul. Van előrelépés, miniszteri rendeletekben megjelentek szakmai szabályok, volt néhány kérdésben konszenzus kialakítására lehetőség, de áttörésről messze nem beszélhetünk. Ma Magyarországon a hospicebeteggondozást végző szervezetek száma mind össze huszonkettő. Tisztelt Képviselő Asszony! Nincs arra most lehetőségem két percben, hogy feltárjam az elmúlt négy évnek a hospiceellátás fejlődését lassító körülményeit, ideértve az otthoni szakápolás gúzsba kötését, noha ez megérne egy külön misét, s okkal inkább az a kérdés, hogyan teremtünk a fejlődéshez feltételeket. Azonban egy mondat erejéig meg kell köszönnöm azoknak a civil szervezeteknek a segítségét, áldozatos munkáját, elszántságát, amelyek a korábbi egészségügyi tárcától nem sok biztatást ka ptak. Arról tájékoztathatom önt és a tisztelt Országgyűlést, hogy az egészségügy jövőjét is felrajzoló nemzeti fejlesztési terv keretei között minden régió fontosnak tartotta a krónikus ápolási osztályok, hospiceosztályok létrehozását, van tehát jövőkép. (11.30) Most az a dolgunk, hogy a hiányzó szakmai láncszemeket kialakítsuk, egymáshoz illesszük, és közfinanszírozott, teljesítményfinanszírozott szolgáltatásként emeljük az ellátás rendszerébe. Ha ezt sikerül megtennünk, és ezt a jövő évben tervezzük, akk or ez a Hospice Alapítvány anyagi alapjait is kiszélesítheti, miközben természetesen a Hospice Alapítvánnyal erősíteni fogjuk az eddig is fennálló szakmai kapcsolatainkat. Köszönöm szépen. Vincze László (Fidesz) - a földmű velésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - "Mi lesz a szövetkezeti üzletrészek további sorsa?" címmel ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlés! Vincze László, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a földművelésügyi és vidékfejlesztési minis zternek: “Mi lesz a szövetkezeti üzletrészek további sorsa?” címmel. Vincze László képviselő urat illeti a szó.
