Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz):
2474 biztos, hogy javította volna. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.) E LNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Göndör István, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Sümeghy képviselő úr, é n nem csalódtam önben, hogy meg van elégedve saját magával. De ha a szakmaiságról beszél, ön, aki cégvezető volt, kedves Sümeghy úr, ha valakinek a személyi költségeken lévő terhei csökkennek, ugye egyetértünk, és mondom Bernáth Ildikónak is, nála javul a jövedelempozíció, mert csökkennek a költségei. (9.40) Ha javul a jövedelempozíciója, megvan az az esély, hogy az adójából a 300 millió forintot visszatartsa fejlesztési költségekre. Ha két év alatt leírhatja az eszközei értékcsökkenését, akkor javul a pozí ciója, tehát az innováció folyamatát fel lehet gyorsítani. Én nem azt mondom, hogy ön ezt nem tudja, de demagóg módon úgy tesz, mintha ezt nem akarná tudomásul venni. Babák úr is próbálta a szavaimat kiforgatni. Nekünk nem az a bajunk, és ezt vezérszónokla tban is elmondtam: a köztünk lévő különbség az, hogy önök a Széchenyitervet arra használták, hogy egyszeri juttatásokat adtak annak, akinek gondolták. Mi meg azt mondjuk, hogy az adótörvényeken keresztül mindenki hozzájut, aki a magyar piacon dolgozik, és itt munkaerőt foglalkoztat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, öné a szó. VINCZE LÁSZLÓ (F idesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elhangzott, hogy a Széchenyiterv annak juttatott, akinek gondoltuk. Mi valójában azt gondoltuk, hogy a vidéket végrevalahára fel kellene zárkóztatni a nagyvárosokhoz és a fővároshoz, de ehhez kellett a Széchenyit erv, kellett a vállalkozók támogatása, kellett az agrárvállalkozók támogatása kiemelt módon, ezen belül a családi vállalkozásoké. Jelen pillanatban annak vagyunk tanúi, hogy a családi gazdaságok földvásárlására szánt hitelt befagyasztják, nem épülnek elker ülő utak, mezőgazdasági feltáró utak; az előző időszakban ennek tanúi lehettünk. Vidékfejlesztési, területfejlesztési célelőirányzatok csökkentett mértékben vannak tervezve. Valóban igaz az, hogy a turizmus helyzete csorbult; ezen belül a falusi turizmust emelném ki, ami nagyon sok támogatást kapott az előző időszakban. Ugyanakkor például a mezőgazdasági káralappal kapcsolatosan az aszálykárigénylését újra meg kell tenni, és százszor kell kérni; erre a területre kevés pénz van betervezve. Folyik a mezőgazda sági kisvállalkozások, kistermelők kiszorítása; olyan feltételrendszert teremtenek, amelyhez az állam nem ad támogatást, pedig egy 150 ezer forintos támogatás például segíthetné a tejtermelők HCCrendszerbe való bekapcsolását; ez 50 ezer családot érintene. Géptámogatások ügyében szintén rengeteg támogatást kaptak az előző időszakban, most mínusz 10 milliárd forint van tervezve a költségvetésben. Tehát ezek valós dolgok, amit előtte a képviselőtársaim is mondtak más területről. Földalapú támogatások továbbfe jlesztése ígéret volt, nem történik meg; itt közel 40 ezer forintot lehetne erre a területre szánni. Tudjuk azt, hogy ezek miatt nincs irigylésre méltó helyzetben Németh Imre földművelésügyi miniszter, akit jómagam is tisztelek, és igen derekasan tárgyal a z EUnál. De sajnos az agrárlobbi, a
