Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2470 Úgy vélem tehát, hogy az az eljárás, amit mi követünk ennek az évnek a döntésének az eredményeképpen, mely szerint kedvezőbbé tesszük a nettó jövedelem elérését a minimálbér környéki alkalmazottak esetében, sokkal célszerűbb és sokkal okszerűbb megoldás, hiszen ezzel nem növeljük a vállalkozások terheit elviselhetetlen mértékben. Másrészt azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor adókedvezményekről esik szó, akkor a mostani adótörvények elfogadott változatában az az egyet lenegy tétel, ami az egészségügyi fix összegű hozzájárulásnak a jelentős csökkentését eredményezte - és a következő két évben ezt folytatni fogjuk , az valamennyi magyar kis- és középvállalkozás, valamennyi magyar tulajdonú vállalkozás számára sokkal nagy obb kedvezményt jelentett, mint bármilyen más, a korábbi kormány által meghozott ilyen jellegű döntés, hiszen ezek célzottan ezen vállalkozások mozgásterét, gazdálkodását könnyítették. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Burány Sándor, a Pénzügyminisztérium államtitkára. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Sajná lom, hogy Lasztovicza úr szomorú, szeretném egy kicsit felvidítani. Először is, az előző számokat az előirányzatok alapján mondtam. Tekintettel arra, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslat is egy előirányzat, ha a ténylegesen elköltött pénzt emleget i, akkor legyen kedves majd a következő év utáni zárszámadás számait összehasonlítani, mondjuk, a tavalyi év tényleges számaival, ez így korrekt. Egyébként pedig előirányzatokat szoktunk összehasonlítani előirányzattal. Ennyit a számolni tudásról. Azt pedi g örömmel hallottam, hogy beismerte, mekkora elkötelezettséget hagytak erre a kormányra. Hogy ettől szomorúnak kell lenni, vagy büszkének kell lenni rá, ezt döntse el ön. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm s zépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalás következik, Babák Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Göndör képviselőtársam azt mondta az imént, hogy semmit nem tett a kis- és középvállalkozások támogatására a polgári kormány. Szeretném megemlíteni, hogy a Széchenyiterv 21 milliárd forint támogatást biztosított a reálszférában a kis- és középvállalkozások támogatására. Nagyon fontos volt ez egy olyan gazdaságban, ahol a kis- és középvállalkozások tőkeszegények. Szeretném azt is elmondani, hogy minden egyes egy forint támogatás négy forint beruházást indukált a reálszférában. Így tehát nem értem ezt a megjegyzést. Viszont fájlalom azt és aggályosnak tartom, hogy a 2003. évi költségvetés erre a témakörre, erre a feladatra egyáltalán csökkenti a forrásokat, ami nagyon veszélyes. Ugyanis a mi vidékünk, a DélAlföld, Békés megye tudvalevő, hogy gazdaságilag depressziós terület, itt a kis- és középvállalkozások uniós felkészü lését nagymértékben segítette a Széchenyiterv pályázata. A költségvetési bizottság ülésén az hangzott el a miniszter úr szájából, hogy a reálszféra támogatása, a kis- és középvállalkozások állami támogatása a polgári kormány alatt a hatékonytalanság támog atását és a versenyképesség csökkentését jelentette. Miután az államtitkár úr is és a miniszter úr is eltávoztak a bizottsági ülésről, nem tudtam megkérdezni azt, hogy hogyan értik ezt. Úgy gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások támogatása nem a haték onytalanság támogatását jelentette, hanem pont a felzárkózásukat és versenyképességük növelését jelentette. A minimálbérről még engedtessék meg elmondani azt, hogy a mi vidékünkön - valószínűleg Pesten ezt nem értik, sőt, a parlament soraiban sem , a depr essziós és gazdaságilag hátrányos
