Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 20 (36. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:
2467 Ebből következik, hogy nagyon komoly gondokkal kell szembenéznünk. N em tudom, miért nem vesszük azt a bátorságot - amikor mindig tudunk hivatkozni témákra, ami a kormánykoalíció számára kedvező , hogy megnéznénk, hogy a nyugateurópai országokban igenis a kisvállalatokon túlmenően az országok foglalkoztatáspolitikájában d öntő szerepet játszó nagyvállalkozásokat és középvállalkozásokat is államilag segítik, különböző eszközökkel, módszerekkel, de segítik. A magyar nagy- és középvállalkozók alultőkésítettek. Elképzelése sincs a költségvetésnek és a kormánynak arról, hogy mit lehetne evvel a réteggel csinálni, amely tulajdonképpen pótlólag lépne be a Magyarországról kivándorolt külföldi befektetők helyére. A Fideszkormánynak volt ilyen elképzelése 2001ben, amikor a Széchenyiterven belül elindította a Széchenyikártyát, enne k volt egy olyan következménye is, hogy lett volna a nagyvállalkozások és a nagyobb középvállalkozások számára egy hitelkonstrukció. Ez feledésbe ment a Széchenyitervvel együtt. Hölgyeim és Uraim! Nemhogy kedvezményeket nem kapnak ezek a cégek, hanem a kö ltségvetés tovább sújtja őket. Csak fölsorolásként mondanám el, hogy gazdaságfejlesztésre 25 százalékkal kevesebbet irányoz elő a költségvetés, 60 százalékkal kevesebb vasutat épít, 25 százalékkal kevesebb úthálózatot a beígért 800 kilométer úthálózattal s zemben, a turisztikára, amely Magyarország húzóágazata volt, 50 százalékkal kevesebb jut. Arról nem beszélve, csak példálózva említeném meg, hogy a fuvarozókat teljesen tönkreteszik az áfával, hiszen a modern eszközöket használó eurokonform buszokat, az Eu ro I., Euro II., Euro IIIat olyan adóteherrel sújtják, amely egyszerűen elviselhetetlen. Tehát a modernizálást bünteti a kormány, illetve a költségvetés, ugyanakkor nevetséges tételeket is használnak, mint például a reprezentáció és a telefonköltségek áfá ja. A lényeg az, evvel példálózóan azt akartam érzékeltetni, hogy a kormány nemhogy nem támogatja a magyar vállalkozói társadalmat, ami azért lényeges, mert a magyar foglalkoztatás a magyar vállalkozói társadalom függvénye, nem a kormány önkéntes elhatároz ásán múlik; a támogatások elmaradása majdnem azt is feltételezi, hogy tulajdonképpen pusztába dobja őket. Ebből következően nem kell csodálkozni azon, hogy olyan eseményeket várhatunk, ami az IBM után folytatódni fog, a nagyarányú munkaerőleépítést, tehát a magyar munkanélküliség fölgyorsulását; csak a stílbútorgyárra vagy a Videotonra gondoljak, vagy a Matávra. De a következő bomba, ami itt van előttünk, és amiről senki nem szól, a Dunaferr kérdése, ahol több ezer ember kerülhet utcára, vagy ne adj' isten a sztrádaépítések, ahol a külföldieknek teljes mértékben átadjuk a sztrádaépítést, kiszorítva evvel a magyar munkaerőt erről a piacról. Hölgyeim és Uraim! Egy dolog volt, ami meg tudta ezt akadályozni, a Széchenyiterv annak idején. A Széchenyitervet a t öbbi választási ígérettel együtt sutba dobták, pedig ez a Széchenyiterv 40 ezer embernek adott munkalehetőséget, 140 milliárdos beruházással 500 milliárdot hozott Magyarországnak, de sutba dobtuk. Mi az Európai Unióhoz készülünk 2004ben. Amikor ezt a sir almas 2003as költségvetést elolvastam, eszembe jutott a macedón, nem a szocialista, hanem a macedón Nagy Sándor, aki amikor elfoglalt egy nagyobb territóriumot, akkor mindig fölgyújtotta a legnevesebb épületeket a hatalma fölötti ujjongás érzésében. Remél em, tisztelt kormánypárti képviselők, önök nem sokáig fognak ujjongani, hanem normális ésszel és belátással fogják Magyarország érdekeit képviselni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, kép viselő úr. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Burány Sándornak, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Anélkül, hogy részletesen vitába szállnék az előttem szólóval, erre a kétperces felszólalási időkeret nem ad lehetőséget, csak arra szorítkoznék, hogy néhány tárgyi tévedésre hívjam fel a figyelmet.
