Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS IMRE (MSZP):
2457 Összességében hadd mondjam azt, hogy nekem az a gondom, hogy igen, önök látták azt, hogy ez egy gondosan összeállított költségvetés, tényleg patikamérlegen próbáltunk egyensúlyozni az egyes fejezetek között, még olyan áron is, hogy például az általános tartalékot a törvényben előírt lehetőség minimumára vittük: mindössze 27 milliárd azzal a 168 milliárddal szemben, ami volt az örökség. Azért itt hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy a zárszámadási vitában erről beszéltünk, hogy 2001 végén, decemberben hogy módosult több mint 50 milliárd forinttal az utolsó pillanatban az általános tartalék . Azt gondolom, és előre elnézést kérek Gógl miniszter úrtól, az előző kormány lassan... - és bízom benne, hogy a holnapi napon még azok is szólnak, akik eddig esetleg nem kaptak szót az ellenzéki frakcióban; de nem tudok mást, nekem az jut eszembe, hogy k orábban olvastam gróf Apponyi Albertnek még a századforduló idején, költségvetési vitában való hozzászólását, s ami teljesen meglepő, ő a következőt mondta: "Kedves Elvtársaim! Ha önök, amikor kormányon voltak, olyan okosak, olyan bátrak és olyan elszántak lettek volna, mint amilyenek ellenzékben, akkor kis hazánk már valahol egészen magas pozícióban lehetne." Köszönöm szépen a figyelmüket, tudom, hogy vannak még más hozzászólók is. ELNÖK (Harrach Péter) : Igen, van egy jelentkező, Farkas Imre képviselő úr. Megadom neki a szót. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Országgyűlési képviselőként éveken keresztül mindig néztem a költségvetést, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek számára mit biztosít, milyen gar anciát ad. Azért kísértem ezt nagy figyelemmel, mert JászNagykunSzolnok megye déli részén a Tiszazugnak vagyok az országgyűlési képviselője, és ez egy olyan kistérség, amely a 150 kistérséget alapul véve, hátulról számolva a tizenharmadik helyen van, teh át a leszakadó kistérségek közé tartozik. Meg kell hogy mondjam, 2000ig hiába néztem a költségvetést, mert a leszakadó kistérségek számára külön soron semmiféle támogatást nem biztosított, addig egyedüli lehetőség az volt ugyanis, ha a hátrányos helyzetű kistérség azon megyék közé tartozott, amelyek ilyen címen külön támogatásra voltak jogosultak. (22.20) JászNagykunSzolnok megye nem tartozott ebbe a kategóriába, ezért az ott lévő tiszazugi kistérség sem kapott ilyen címen semmiféle támogatást. 2000ben egy kisebb változás történt ezen a téren, mert akkor a költségvetés már nemcsak az öt legelmaradottabb megyének adott, biztosított ilyen címen támogatást, hanem annak a kilenc kistérségnek is, amelyik elmaradott volt ugyan, de nem ebbe az öt megyébe tartoz ott. Ez a kilenc kistérség jelképes összeghez jutott, így például a tiszazugi kistérség 2001ben és 2002ben 50, illetve 70 millió forinthoz jutott hozzá. Ez egy jelképes értékű, gesztus értékű lépésnek mondható, de nyilvánvalóan a hátrányos helyzetű kisté rségek problémáját, így a tiszazugiét is, ez a kérdés nem oldotta meg. Igaz, 2000ben is előterjesztettük, hogy JászNagykunSzolnok megye kerüljön be ebbe a körbe, de ezt az akkori kormány és az akkori kormánypárti képviselők nem támogatták. Mit nyújt ez a mostani költségvetés az elmaradott kistérségek, köztük a tiszazugi kistérség számára? Először is a Tiszazug számára azt nyújtja, hogy mivel a kiemelten támogatott megyék köre bővült, és közéjük tartozik JászNagykunSzolnok megye, ezért a tiszazugi kisté rség is valamiféle többlettámogatásra számíthat a költségvetésből. Igaz, hogy a kormányzat nem növelte meg jelentősen a forrásokat, amit az öt megye helyett most már a hét megye fog kapni, de nem vitatható, hogy a 2001ben és 2002ben adott 5070 milliós t ámogatással szemben ötszöröshatszoros összegre számíthat ilyen elképzelések alapján is ez a kistérség. Elégedettek lehetünke vagy elégedett vagyoke én akkor ezzel a változással? Megmondom őszintén, ha így marad és így fogadjuk el a törvényjavaslatot, ak kor részben leszek elégedett, mert
