Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
2442 szegény. Aztán a miniszterelnökünk azt mondta még, hogy az egyik első intézkedés az egészségügy reformja lesz. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Mindezeket figyelembe véve kell átgondolnunk a költségvetést, ami a z egészségügyre vonatkozóan két részből áll, a tárca költségvetéséből és a társadalombiztosításnak, az egészségpénztárnak a költségvetéséből. Ha szembesítjük ezt az anyagot most már azzal is, ami a kormányprogramban megjelent - hiszen a kormányprogramnak, "Cselekedni, most és mindenkiért!", van tíz pontja, amely az egészség évtizedével kezdődik, és befejeződik az egészségügy társadalmasításával , itt különböző pontokban hangzatos megfogalmazások történnek, mindenütt jelentős változást föltételezve. Egy dol og történt, s hadd mondjam, hogy ez egy olyan történése az egészségügynek, ami példátlan, mert a bérváltozás kétségtelenül jelentős. Olyan jelentős, hogy tömegében közelíti az 50 százalékot, bár elosztásában már nem. (21.00) Ha ezt figyelembe véve és a vál tozások szükségességét is fenntartva átgondoljuk a mai valóságot, akkor világos számunkra, hogy alkotmányos kötelességének tesz eleget a kormányzat, amikor az egészségügy szerkezetét és finanszírozhatóságát biztosítja. Van egy másik szereplője is az egészs égügynek 8085 százalékban - hiszen nem tárcatulajdon a 85 százalék, hanem önkormányzati , ahol a fenntartás, a fejlesztés és az ellátás felelőssége az önkormányzatoké. Ha mindezt figyelembe véve elemezzük az adatokat és azt is, hogy népegészségügyi prior itást is hirdet a kormányprogram, akkor a valóság elszomorító. Elszomorító azért, mert a közegészségügyért felelős tisztiorvosi szolgálat 2002. évi 33 milliárd forintja 2003ra 30 milliárdra csökken, azaz 3 milliárddal lesz kevesebb a tisztiorvosi szolgála t pénze. Ez a 3 milliárd ugyan megjelenik - bár nem egészen 3 milliárd , 2 milliárd a népegészségügyi programra és mintegy 0,5 milliárd a szakmai programokra. Magyarul, hiányzik néhány száz millió forint. Szomorú az is, hogy a mentőszolgálat költsége - me rt kitüntetett a sürgősség és a katasztrófakérdés - ténylegesen 19,3 milliárdról 22,1 milliárdra nő, azaz nem teljesül az egyik fő cél, amit hirdet a kormányzat. Külön gond a fejlesztés, amire 200 milliárd jut. 600 milliárdból leosztva egyszer 200 milliárd hangzott el, másszor négy évre 600 milliárd. Gép- és műszerfejlesztésre nincs több pénz, mint 2 milliárd forint, a sürgősségi rendszer technikai fejlesztésére pedig 1,4 milliárd forint. Ez az, ami a tárcánál többletként megjelenik. Mit látunk az Ealap kö ltségvetésében? A leírásban és a bevezetésben - különösen még abban a variánsban, amit a Számvevőszék látott - jelentős változások jelentek meg. Az Ealap természetbeni szolgáltatásainak költségvetése 875 milliárd forint, ami nagyon nagynak tűnik, és 162 m illiárd többletet jelent. De ha a 162 milliárdból levonjuk a 127 milliárdos bért, akkor már csak 34 milliárd van egy 800 milliárdos rendszerben többletként. Ha ezt valaki átszámolja, annak a számára világos, hogy ez 2,5 százalékos növekmény, egy várható 5 százalékos infláció mellett. Azt hiszem, ez megcsúfolása a jó költségvetésnek. Hogy mindenki számára világos legyen még ilyen késő esti órán is, és hogy gondolják át, mit lehet még a rendszerbe pénzként vinni: a háziorvosi szolgálat, amely megterhelődik eg y szűrésgondozással is, 45 milliárdról 46,2 milliárdra nő, azaz 1,6 százalékkal nő az alapellátás kasszája. Az a védőnői program, amelyet kitüntetetten hirdettek tavasszal és a kormányprogramban is, 10,3 milliárdról 10,6 milliárdra nő. De számomra a legszo morúbb tétele az Ealap költségvetésének - amit ma este valaki egyszer már elmondott : azoknak az intézményeknek a költségvetése, amelyek utókezelést, gondozást és rehabilitációt végeznek, 10,4 milliárdról 8,2 milliárdra csökken. A járóbetegkassza, de a fekvőbetegkassza is csak másfél százalékkal nő. Akkor nő másfél százalékkal, amikor ezeknek az intézményeknek a fenntartása és fejlesztése önkormányzati feladat, és a ma délutáni és esti vitában mindenki számára világossá vált, hogy az önkormányzatok forrá sa a saját működésükhöz sem elég.
