Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 19 (35. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László):
2434 költségvetésben is kitünte tett helyet szánnak az előterjesztők. Természetes, hogy ez így van. Örömmel látom azonban a nagytérségi megközelítések helyett és mellett a kistérségi összehasonlítás mutatóit is. Az a 42 kistérség, amelyik a leghátrányosabbnak minősül az országban, sokkal inkább kifejezi a támogatásra érdemes színtereket, mintha nagy megyei összehasonlításokban gondolkodnánk. (20.20) Ennek bizonyságául engedjenek meg néhány adatot! Zala megye, amely a központi régiót nem tekintve a legfejlettebb régió Magyarországon, látsz ólag kívülre kerül, másodlagossá válik a támogatások sorában. És ha ezt a mázt lekapargatjuk, mögénézünk ennek a látszólagosan kedvező mutatónak, akkor nagyon érdekes adatokat találunk, mert ennek az egységesnek mondott régiónak három megyéje közül GyőrMo sonSopron megye a GDP átlagának 134 százalékát teljesíti, az ugyancsak fejlett Vas megye 114 százalékos teljesítményt mondhat magáénak, és a régió mindenben egyenjogú tagja, Zala megye 85 százalékos teljesítménnyel kerül a sor végére. De ugyanígy lehetne az ipar teljesítményének mutatóit, a jövedelemtermelő képességeket, az egyéni jövedelmeket is jellemezni, hogy azokról a lényegi különbségekről ne is szóljak, amik aztán településcsoportonként igazán feszítő gondokról tudósítanak. Zala megye 154 olyan tele püléssel rendelkezik, ahol a lakosságszám nem éri el az 500 főt; 80 azon települések száma, ahol 200nál is kevesebben élnek. Az ezeken a településeken élők számára az ottani önkormányzatok működése szempontjából nincs különbség abban, hogy ez GyőrMosonS opron megyében, Borsodban, Somogyban, vagy éppen Baranyában található. Ezek a települések csak a költségvetés újraelosztásán keresztül részesedhetnek azokból a jótéteményekből, amelyeket a térségben működő Audi, Opelgyár, vagy a General Electric nagykani zsai gyára a megye átlagos mutatói közt megemel. A kistelepüléseken az idős emberek alacsony teherbíró képességgel élnek. Az sem válasz, amit ma oly gyakran hallani, hogy nem terheli őket az intézményfenntartás terhe sem, hiszen részesednek belőle, rájuk i s vetül a központi községekben lévő intézmények fenntartásának, működtetésének az anyagi terhe. Ezért aztán minden olyan megoldásban, amely a számunkra alanyi jogon, tehát a meglévő térségi támogatások mellett a település nagyságából vezet le támogatási fo rmákat, messzemenően érdekeltek vagyunk. Az önkormányzati szövetségek kezdeményezésében is megjelent egy olyanfajta kiegyenlítő mechanizmus szerepeltetése, amely különösen a legkisebb települések esetében ismerné el az alapvető működtetés, a településüzeme ltetés feladatait, hiszen itt fajlagosan minden többe kerül: a napi termékekkel való ellátás, az egészségügyi ellátás, a szociális gondoskodás, a törődés, sőt ma már a közlekedés fenntartásához is hozzájárulást kérnek az ezzel foglalkozó szervezetek. Tehát nagyon nagy örömmel tudnék üdvözölni minden olyan kezdeményezést, amely ennek az aránytalanságnak, méltánytalanságnak a csökkentésére, az ott élők helyzetének a javítására irányul. Megkapják ők ezt a támogatást a későbbiekben majd, az úgynevezett önhiki e lismert jóvátételeként, de ez nem válik tervezhetővé, nem teszi lehetővé azt, hogy esetenként akár önerőként is működjön olyan pályázatok elérésében, amely számukra is valami mozgást, örömet, a fejlődésnek valami apró ígéretét hozhatná. Ezért én megfontola ndónak tartom, hogy akár az önhiki rovására is - hiszen ezekből potenciálisan mindmind önhikis önkormányzat lesz, tehát nem állnak kétszer sorba, vagy annyival kevesebbet fognak majd kérni - érdemes lenne a sorsukkal, a közérzetükkel körültekintőbben fogl alkozni. Tisztelt Parlament! Magát a költségvetést elfogadhatónak, végrehajthatónak, a mai helyzetben reálisnak érzem, és elfogadásra ajánlom. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) :
