Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter:
2264 nadrágszíjnak van funkciój a: lehet feszes, lehet laza. Én általában úgy szoktam bekapcsolni, hogy pontosan passzol az emberen. Tehát próbáljuk a költségvetést is hasonló alapelvek alapján kialakítani, és nem szeretnénk sem túl feszesre, sem lazára hagyni. A másik, amiről azt gondol om, el kell mondani a mai vita végén, hogy viszonylag kevés olyan javaslattal találkoztam, amely megtakarításokat javasolt volna a költségvetésből, és a hiány csökkentését eredményezte volna. Azt gondolom, egy költségvetési vitának nemcsak az a funkciója, hogy megkeressük, hogy hol éget még adott esetben egyegy probléma, hol lehet többet költeni, hanem hol lehet megtakarításokat találni. Sajnos, e tekintetben viszonylag kevés javaslattal találkoztunk ma. Egy másik jellemzője a mai vitának, hogy felsorolásr a került több esetben, hogy mely előirányzatok azok, amelyek csökkentek. Miután több száz, ezres nagyságrendű előirányzat van egyegy költségvetésben, ezért valóban mindig könnyű 51015, akár 20 előirányzatot találni, amely az előző évhez képest csökken. Azt gondolom, ez teljesen természetes, és nyilvánvaló akkor, ha takarékos költségvetés készül. Az expozémban is említettem, hogy nem az a mércéje egyegy költségvetésnek, hogy mire mennyit költünk, hanem az, hogy hogyan költjük, mit kapnak az adott pénzből az adófizetők. Ez fogja igazából megmérni a költségvetést. Egy gazdaságpolitikai vita is zajlott ma, amelyben gyakran elhangzott, hogy a Magyar Nemzeti Bankkal milyen a kapcsolata, milyen a viszonya a kormánynak, és e tekintetben megerősítettem azt, hogy egy korrekt, jó együttműködés alakult ki az elmúlt hónapokban. Azt hiszem, ennek egyik jelzés értékű lépése ma az, hogy a Magyar Nemzeti Bank 50 bázisponttal csökkentette az irányadó kamatlábat, amely segíthet abban, hogy az államadósság terhe csökkenjen a következő években, csökkenjen a vállalkozások finanszírozási terhe úgy, hogy egyúttal ne kerüljön veszélybe az antiinflációs célkitűzések elérése. Szintén felmerült ma az, hogy a hiány akár lehetne nagyobb is, 55,5 százalék. Azt hiszem, ez sem tekinthető éppen egy vállalkozásbarát javaslatnak, ugyanis a költségvetési hiány növekedése definíciószerűen vagy a külső egyensúly romlását, vagy ami talán még ennél is rosszabb, a vállalkozások hitelhez jutási lehetőségeit rontaná, illetve emelné a kamatszintet. T öbbször hallottam arról, hogy a motorok leállítására készül a kormány, vagy a motorok egyre lassabban fognak húzni. Úgy látom, és az elmúlt két év ezt bebizonyította, hogy amikor költségvetési eszközökkel próbáljuk a belső keresletet felpörgetni, a hiány m értékének a növekedésével próbáljuk a gazdasági növekedést elérni, ez nem lehet igazából tartós. Jól látható, az elmúlt egymásfél évben folyamatosan csökken a gazdasági növekedés mértéke, és ez a folyamat már sajnos akkor elindult, amikor még a nemzetközi recesszió nem jelentkezett. Azt gondolom, szintén jellemző volt ma a vitára a jövő évi béremelések ügye a közalkalmazottaknál, a bíráknál, a köztisztviselőknél. Azt a félreértést mindenképpen el kell oszlatni, csak az elmúlt egy órában legalább kéthárom ellenzéki képviselő megemlítette azt, hogy a köztisztviselőknél nem lesz jövőre béremelés. Ez egy félreértés, ezért szeretném javasolni, hogy ezt a továbbiakban ne mondják, ugyanis a törvényjavaslatból világosan kiderül, hogy a jövő év közepétől egy béreme lésre kerül sor a köztisztviselőknél, ami azt jelenti, hogy jövőre náluk is egy jelentős reálértéknövekedés lesz, illetve ezen túl a bíráknál, az ügyészeknél, a közalkalmazottaknál az áthúzódó béremelések hatása, ami azt jelenti, hogy 2003ban bizony a kö zszférában egy további jelentős lépésre kerül sor. Felmerült a minimálbér adómentességének az ügye, hogy miért nem emeljük a minimálbért, miért csak az adóra koncentráltunk. Az elmúlt években a magyar gazdaság versenyképességét illetően pont a minimálbér v olt az egyik legnagyobb probléma, elsősorban azért, mert a közterhek nem csökkentek ezzel párhuzamosan. Jövőre úgy tudnak 10 százalékkal nőni a jövedelmek a minimálbéren foglalkoztatottaknál, hogy ez nem kerül többe a vállalkozásoknál azáltal, hogy az adóc sökkentés eredményezi ezt a 10 százalékos jövedelemtöbbletet. Én azt gondolom, hogy ez az a lépés, amely mind a vállalkozóknak, mind a dolgozóknak kedvező.
