Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
2255 kismértékben csökkennek, és ez nem szerencsés. Anélkül, hogy bonyolult szakmai elemzésekbe kezdenék, elmondhatom, hogy különösen a sertés- és a baromfitartás területén óriási a lemaradásunk. Ha hozzáteszem, hogy ez a tevékenység az Európai Unióban nem támogatott, különösen fontos, hogy a hazai termelőink ne kerüljenek versenyhátrányba. Mielőtt valaki azzal vádolna, hogy a nagyüzemek érdekében lobbizunk, csak jelezni szeretném, hogy ez a tevékeny ség az uniós országokban is ipari jelleggel, óriási méretű üzemekben zajlik, és ehhez hadd mondjak egyetlenegy számot. Ha Magyarország, Dánia és Hollandia hízósertésállományának üzemméret szerinti kategóriáinak megoszlását megnézzük, láthatjuk, hogy Magya rországon még mindig a hízósertésállomány 84 százaléka van az 50 darabos kategória alatt. Csak jelezni szeretném, hogy ez Dániában 0,4 százalék, Hollandiában pedig 0,2 százalék. Hollandiában, akik majd a fő versenytársaink lesznek ezen a területen, ezer d arab feletti állományban van a hízósertésállomány 70 százaléka. És akkor lehet itt beszélgetni arról, hogy mi a hatékony és mi nem hatékony; ezek az agrárkutató intézet számai, bárkinek szívesen odaadom, megnézheti, hogy milyen versenyhátrányba kerülünk, ha nem a hatékony és a normális gazdálkodási formákat helyezzük előtérbe az Európai Unióban. Azzal is egyetértünk, hogy több forrás szükséges az agrároktatásra, ha azt akarjuk, hogy fiatal szakembereink az új kihívásoknak is meg tudjanak felelni, hiszen ez ek nem kicsik. Szintén növelni kell a Nemzeti Földalap működtetésére szánt pénzeszközöket. (23.00) Ebben igaza van képviselőtársamnak, hogy mi elsősorban nem a földkiméréseket favorizáljuk, de természetesen a törvényi kötelezettségeknek eleget fogunk tenni , hanem azt szeretnénk, ha a pici birtokokat lehetőleg egyben, ha egy mód van rá, és természetesen mindenkinek a saját akaratából, normális méretben az állam tudná megvenni, és ezt különböző birtokrendezési célokra tudná felhasználni. Aki a fejezeti kötete k áttanulmányozására rászánta az időt, láthatja, hogy a 2002. évben elkezdett, az ellenzék által nagyon helytelenül bírált hitelkonszolidáció az elmaradott térségek tekintetében az éven túli hitelek konszolidációjával a jövőben folytatódni fog. A 2003ra e mlített többletforrásokon túl a hitelkonszolidáció áthúzódó hatása, és az elmaradott térségek esetében történő 2003. évi folytatása a gazdák likviditási helyzetét, hitelképességét javíthatja, ráadásul, amint azt az adótörvények módosításával sikerült elérn ünk, ez a támogatás adómentesen áll rendelkezésre. Az is pozitív, hogy az elképzelések szerint a támogatások szektorsemlegesen állnak valamennyi gazdálkodó rendelkezésére, ami azt jelenti, hogy a továbbra is kiemelten kezelt családi és kisebb birtokok támo gatása nem a termelés egyéb szereplőinek a rovására történik. Szeretném hangsúlyozni, hogy a támogatás azonban csak egy elem az ágazat gondjainak megoldására; nagyon fontos, hogy olyan árviszonyok alakuljanak ki az ágazatban, amelyek megfelelő nyereségtart alom esetén tovább enyhíthetik a magyar mezőgazdaság jelenlegi problémáit. Ebbe az irányba tett első lépés az intervenciós árszabályozás bevezetése, amelyet a jövőben tovább kell bővítenünk. Az intézményrendszer korszerűsítése is elodázhatatlan, ráadásul a z elmúlt években ez a tevékenység nem volt igazán hatékony. Ha azt akarjuk, hogy a 2004 után folyamatosan bővülő uniós forrásokhoz a gazdáink hozzáférjenek, sokkal átgondoltabb és szakszerűbb munkára van szükség ezen a területen is. A költségvetés ehhez a területhez is jelentős forrásokat rendel. A költségvetést elemezve láthatjuk, hogy a kormány 2003ban betartja a vonatkozó törvényeket, és megfelelő forrásokat biztosít az EUintegráció előtt álló mezőgazdaságunk számára. Természetesen ebben az ágazatban s emennyi pénz nem lenne elég, de úgy gondolom, annak is megvannak a határai, hogy mennyi pénz az, amennyit az ágazat hatékonyan képes felvenni a jelenlegi állapotában. Ha véget vetünk az ágazat helyzetét folyamatosan rontó ideológiai küzdelemnek, és elérjük , hogy a támogatások a lyukas zsákokba öntés helyett valóban a hatékonyabb, gazdaságosabb termelést szolgálják, akkor nem kell félnünk az előttünk álló feladatoktól, és ismét a világ élvonalába
