Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
2238 fajultak a dolgok, de mégis úgy éreztem, és azt hiszem, a minket hallgató választóknak is az lehetett a benyomása, hogy itt a Házban valóban egy higgadt költségvetési vita folyik. Azt is meg lehet állapítani, hogy a nagy dolgokban, ha hiszik, kedves képvi selőtársaim, ha nem, nincsenek komoly viták közöttünk. Tehát amikor például az önkormányzati finanszírozásról volt szó, akkor a Ház patkójának mindkét oldala egyetértett abban, hogy az önkormányzati finanszírozás valóban reformra szorul; csak ilyenkor gond olja az ember, harmadik ciklusos képviselőként, hogy egész egyszerűen nem volt meg a politikai bátorság egyetlenegy kormányban sem ahhoz, hogy az önkormányzati reformot és általában az államháztartási reformot véghezvigye vagy netán elkezdje. Magam szeretn ém a költségvetési törvény oktatással foglalkozó részét bemutatni, ahogy ezt mi, MSZPs képviselők látjuk. A kormányprogram az oktatást középpontba helyezte, úgymond, prioritást kapott az oktatás. Azt mondhatnám, hogy nemcsak az oktatás, hanem amit már úgy neveznék, hogy a humán erőforrás, az emberről szóló fejezetek, tehát: az egészségügy, az oktatás kapott prioritást a kormányprogramban. És ezt a kormány első intézkedései is visszaigazolták, mert például az oktatásban hozzákezdtünk az óraszámok csökkentés éhez, szabályoztuk a tanév rendjét, eltöröltük a kerettanterv kötelező voltát, és ez már mutatta a kormány szándékát, hogy mit is akar az oktatásban az elkövetkezendő négy évben. A száznapos program aztán egy olyan lépést tett a magyar közoktatásban, amit elmondott már az egészségügyben dolgozó kollégám is: megtörtént az a közalkalmazotti béremelés, amire, amióta tanár vagyok, de nálam idősebb kollégák, sőt a történelemtankönyvek is azt mondják, hogy ilyen mértékű béremelésre, 50 százalékos emelésre a magya r közoktatásban soha nem volt példa; mondhatni, hogy ez egy történelmi léptékű emelés volt. Emeltük a felsőoktatásban az ösztöndíjakat, és augusztusban kéthavi családi pótlékot kaptak a családok - ez hogyan kerül az oktatáshoz? Úgy, hogy nagyonnagyon segí tette a beiskolázást. Ezek a nagy jelentőségű lépések világosan mutatták a kormány szándékát, és kíváncsian vártam, hogyan igazolódnak vissza ezek a lépések a 2003. évi költségvetésben. Mert elmondta már előttem néhány képviselőtársam, hogy bizony, kedves képviselőtársaim, a dolgok egymással összefüggenek. Ha egy kormány valami mellett leteszi a garast, és ez a kormány letette a garast a humán erőforrás, az oktatás, az egészségügy fejlesztése mellett prioritásként, akkor ennek valamilyen módon a költségveté sben is tükröződnie kell. Én nagyon nagy elégedettséggel vettem azt tudomásul, hogy így is történt: mind a két szféra valóban prioritást élvez. Mit üzen tehát a 2003. évi költségvetés? Két dolgot érdemes vizsgálni: az egyik, hogy az adott költségvetésnek a szaktárca nyertese vagy vesztese, és ahogy az előbb az egészségügyi tárca kapcsán szóló képviselőtársam azt mondta, hogy az egészségügy igenis a nyertese ennek a költségvetésnek, örömmel jelentem, hogy az oktatás is nyertese ennek a költségvetésnek. És it t most szándékosan nem mondtam, hogy közoktatás, felsőoktatás, hanem az oktatás együttesen, mert a közoktatás is, a felsőoktatás is, a szakképzés is és a felnőttoktatás is a nyertese. A másik, amit vizsgálni kell, hogy az oktatási fejezeten belül mi a prio ritás, és itt azt is el kell mondani - ezt többen elmondták , hogy ebben a költségvetésben valóban a bérek, ami természetesen az oktatási költségvetés más oldalát is meghatározza, ergo nem tudtunk bizonyos olyan fejlesztéseket végrehajtani, amelyek majd a következő évek feladatai lesznek. A teljesség igénye nélkül engedjenek meg néhány számot az oktatási fejezet számadatai közül. A tárca támogatása 2002hez képest a humán szolgáltatások nélkül 31,4 százalékkal nő; a közalkalmazotti béremelés hatása nélkül 10 százalékkal, 18,4 milliárd forinttal. Én most még egyszer megismétlem ezt, kedves képviselőtársaim: amennyiben nem számítjuk bele a béremelés költségeit, és ezt kivennénk a tárca költségvetéséből, az előző költségvetéshez képest akkor is 10 százalékkal emelkedik a tárca költségvetése. Azt hiszem, az elmúlt négy év bármelyik évében ez csak egy elérendő álom volt, egyetlenegy évben 10 százalékkal nem emelkedett.
