Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
2233 egészségpolitikai szempontból is fontos az, hogy foglalkozzunk költsé gvetés szintjén is ezzel az ígérettel, a másik ok pedig, amiért ezt fontosnak tartom, az, hogy ez az ígéret elhangzott, méghozzá írásban is, és az érintettek, a betegek várják ennek az ígéretnek a betartását. (21.10) A harmadik pontban szeretném megemlíteni a kórházak költségvetési helyzetét és ezzel kapcsolatosan a működési költségvetést. Ha valóban komolyan gondoljuk azt, hogy a kórházak adósságállományát fel kell számolni, akkor véleményem szerint az önök elképzelés e kevés lesz. Mire is gondolok itt? Egyfelől nem tudjuk, hogy a kórházkonszolidációs elképzeléseik hogyan válnak be. Annyit tudunk, hogy az az összeg, amely a konszolidációs alapban van, körülbelül egytizede annak az adósságállománynak, amely a kórházakat terheli. Hiszen 2530 milliárd forintra tehető a kórházak adósságállománya, és ennek az alapnak a költségvetése 2,6 milliárd forintra tehető. Azt majd a jövő mutatja meg egyébként, hogy igénybe veszike az intézmények ezt az összeget, és hogy azok az inté zmények, amelyek igénybe veszik a konszolidációs alapot, valóban megoldjáke azt a problémát, hogy ne termeljenek újra deficitet. A kórházak adósságállományával és működésével kapcsolatos másik probléma, hogy a működési költségvetés, bár emelkedik 5 milliá rd forinttal a dologi költségvetés, de valójában ez alatta marad az inflációnak, tehát prognosztizálható, tervezhető az, hogy a kórházak adósságállománya növekedni fog, ha a tendencia így marad. A bérekről annyit hadd szóljak, hogy számunkra fontos lenne a z, hogy a szocialista párti képviselőtársaink elfogadják azt a módosító indítványt, amely kezelné azt a helyzetet, hogy van olyan egészségügyi dolgozó, aki nem kapta meg az 50 százalékos béremelést, de ennek ellenére várja, hiszen magára vette azt az ígére tet, hogy az egészségügyi dolgozók 50 százalékos béremelést kapnak. Véleményünk szerint ezt a kört kompenzálni kellene. Engedjék meg, hogy a béremeléssel kapcsolatban azt a megjegyzést is hadd tegyem, hogy egyfelől nagyon örülök annak, hogy az idén az egés zségügyben egy átlagos 50 százalékos béremelés megvalósult. Azt hiszem, hogy a polgári kormány gazdaságpolitikájának is köszönhető az, hogy egy ekkora összeget lehetett fordítani az egészségügyi dolgozók béremelésére. Nagyon remélem azt egyébként, hogy a S zocialista Párt hasonlóan sikeres gazdaságpolitikát folytat, és az egészségügyben lehet folytatni ezt a tendenciát, hogy egy markánsabb béremelést lehet majd megvalósítani. Ehhez képest viszont a jövő évi költségvetésben pluszbéremelésre fedezet nincs. Rem élem, hogy ez az átlagos 50 százalékos béremelés nem a négy évre vonatkozott, hanem folytatódni fog. Összességében annyit hadd mondjak el önöknek, hogy sajnos nem úgy látjuk, hogy az egészségügy ennek a költségvetésnek a nyertese lenne; mi úgy látjuk, hogy ez a költségvetés még változatlanul sanyarú az egészségügyre vonatkozóan, és gyógyításra szorul. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Schvarcz Tibor úr, az MSZP képvi selője. DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném válaszolni Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, hogy én azt mondtam, hogy viszonylagos nyertese az egészségügy ennek a költségvetésnek. Kétségtelen, hogy a Johan Béla Népegészségüg yi Program egy konszenzusos program, és azt hiszem, ha az egészségügyben valamit el szeretnénk érni az elkövetkezőkben, akkor azt csak széles szakmai és társadalmi konszenzussal lehet megvalósítani. Ezt szolgálja az is, hogy tulajdonképpen ez a program a K ertaiprogramnak egy szerves folytatása, és a Fideszkormány és mi is felismertük azt, hogy felesleges minden kormányzati ciklus elején 400500 millió forintért kidolgozni egy népegészségügyi programot, majd a ciklus végére elkészítve azt sutba dobni, és a z új kormányzati
