Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2224 azokkal a döntésekkel, azzal a gazdaságpolitikával, amit négy éven keresztül folytattak. Bár Áder képviselő úr, frakcióvezető úr itt sorolta a sikerpropagandát; az inflációnál azt mondta, hogy évről évre folyamatosan csökkent az infláció, és azt csak azt felejtette el elmondani, hogy három éven keresztül stagnált 10 százalék körül, majd utána egy évben valóban csökkent. A gazdasági növekedésről úgy beszélt, hogy kétszerese az EUországokbeli növekedésnek, és elfelejtette elmondani, hogy igaz, hogy a fele annak, amit egyébként ígértünk. Beszélt a fizetési mérleg hiányának alakulásáról, és elfelejtet te elmondani, hogy éppen ebben az évben azért olyan nagy mértékű a hiány (Font Sándor: A száznapos program miatt!) , mert meglehetősen komoly kötelezettséggel terhelték meg számunkra ezt az évet. Amikor drámaian beszélt arról, amiről egyébként lehet drámaia n beszélni, hogy az álláshelyek száma ebben az évben csökkent, akkor elfelejtette végiggondolni azt, hogy ez annak a gazdaságpolitikának a következménye, amit az előző kormányzat folytatott. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy most olyan kormányváltás volt, a mikor a telefonkönyveket nem kellett átírni (Moraj az ellenzéki padsorokban.) , viszont egészen más szóhasználattal találjuk magunkat szembe itt a költségvetési vitában. Az elmúlt négyéves időszakban azt szoktuk meg a költségvetési vitáknál, hogy osztogatás , a kapcsolati rendszer érvényesülése, az alultervezett infláció, a belső motorra vonatkozó hamis hivatkozások, és most a költségvetési törvényjavaslat üzenete - ahogy azt a miniszter úr itt a expozéban elmondta - a fejlődés, a deficitcsökkentés, a takarék osság, a versenyképesség, a beruházási ráta növelése és az ellenőrizettebb költségvetés. Őszintén megmondom - olyan képviselőként mondom ezt, aki hosszú éveken keresztül foglalkozott és foglalkozik a költségvetéssel , hogy bizony nem volt könnyű helyzetbe n a pénzügyminiszter, amikor megfelelő mederbe kellett terelni a jövő évi költségvetés előirányzatait. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hát ez sikerült!) Hiszen a Fidesz vezette kormány akkor, amikor kedvezőbb gazdasági körülmények voltak, kedvezőbb gazdasá gi növekedés volt, elmulasztotta az államigazgatás korszerűsítését. Azt sugallta az embereknek négy éven keresztül, hogy minden megvalósítható, csak akarni kell. 2002 áprilisára, a négy éven keresztül követett gazdaságpolitika és szociálpolitika következmé nyeként, a társadalmi feszültségek olyan mértékben növekedtek, hogy mindenképpen beavatkozásra volt szükség, tehát a szociális fordulat első nagyon határozott lépéseit meg kellett tenni, és nyilván ennek komoly költségvetési következményei voltak. Tehát eg yszerre kellett kezelnie a pénzügyminiszter úrnak a Fidesz megalapozatlan kötelezettségvállalásait és a szociális fordulat első lépései által igényelt költségvetési források biztosításának a nehézségeit, ami kihat 2003ra is. Ez - kétségtelen tény - nagyon nehéz feladatot jelentett. Ez a kormány szembenézett ezzel a feladattal (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez kevés!) - igen, pontosan ezzel akarom folytatni , de akkor tudomásul kell venni, ha szembenézünk mindezzel a nehézséggel és ezzel a feladattal, azo kat az igényeket, amilyenek itt és olyan mértékben megfogalmazódtak, ahogy itt a vita mutatta, sajnálatos módon nem lehet egy esztendőben, 2003ban kielégíteni. Én egyébként egyetértek azokkal a gazdaságpolitikai szakértőkkel, akik az elmúlt hetekben, elmú lt hónapokban erőteljesebb gazdaságpolitikai váltást szorgalmaztak és szorgalmaznak. Mindezek ellenére, az összes körülményt mérlegelve azt mondom, hogy nem lehetünk elégedetlenek azzal a változtatással, amit most ez a költségvetési törvényjavaslat magában hordoz és magában tartalmaz. Ebből pedig egyenesen következik, ha kisebb léptékű váltást hajtunk végre, akkor az természetes, hogy kielégítetlen igényekkel kell szembesülnünk, ahogy ezt ez a vita is megmutatta. Ugyanakkor visszafordítani ezt a változást a fideszes javaslatokkal, amire Áder frakcióvezető úr utalt, úgy gondolom, hogy ez egy teljes képtelenség. (20.30)
