Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2184 kedvezőbb környezetben mozoghassanak. Tapasztalhatták már ezt, hiszen akkor, amikor a személyi jövedelemadó tekintetében a m inimálbért mentesítettük a járulékterhektől, akkor valójában olyan intézkedést foganatosítottunk, amikor is a munkaadók elkönyvelhetik a pozitív hozamot, azt a pozitív hozamot, amit a munkavállalók a zsebükbe tett hatezer forint többlettel, ami 18 százalék kal növelte meg a korábbi keresetüket, könyvelhettek el, és erről mind a költségvetés mondott le. Azt lehet tehát mondani, hogy lehet úgy is bért fejleszteni, hogy járulékokat csökkentünk. Mi ezt az utat kezdtük el, ezt az utat folytatjuk, hiszen a 23 száz alékos személyi jövedelemadóátlagterhet látható módon 20 százalékra csökkentjük, majd a későbbiekben 20 százalék alá visszük, ami a korábbi időszakban jóval nagyobb mértékű teherként jelent meg. A versenyképességet növeli továbbá az is, hogy több mint 20 százalékos mértékkel csökkentettük az egészségügyi hozzájárulás mértékét, gyakorlatilag 4500 forintról 3450 forintra. Lehetőséget adunk a gyorsított amortizációra, ezzel nyilván a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek számára adunk nagyobb mozgásteret és lehetőséget. Tehát a versenypozicionális helyzeteket kívánjuk erősíteni, és mindez megalapozza azt, hogy emellett a jóléti intézkedésekre is sort lehessen keríteni. Milyen környezetben tesszük mindezt? Alapvetően azt lehet megfogalmazni, hogy két alapvető vonással érdemes foglalkozni. Az egyik a körülöttünk lévő világ, a külgazdaság. Erre látható módon azt lehet mondani, hogy az előző kormánynak kedvezőbb feltételei voltak; mi szorítottabb feltételek mellett fogjuk megtenni mindazt, ami a szándékainkban me gfogalmazódik. A másik az örökség kérdésköre, aminek vonatkozásában azért nyugodt lelkülettel mondhatom ki, hogy a kassza jelentős mértékben kiürített volt. Csak a példa kedvéért mondom el önöknek, hogy teljesen tisztán lássanak: példaként említeném a fogl alkoztatáspolitika tekintetében a munkaügyi központok rendelkezésére álló finanszírozási források mértékét, ami egy nagyobb megye tekintetében 5 milliárd forint körüli összeget takart, ebből májusig 4 milliárd forint körüli összeg felhasználásra került. Gy akorlatilag önök a mozgásteret a jelen kormánynak az év kétharmadára vonatkozóan 20 százalékos pénzügyi támogatottsággal biztosították. Úgy gondolom tehát, hogy nyugodt lelkülettel lehet mondani, hogy ez az örökség nem egy jó szándékú örökség az önök részé ről. Mindemellett mely célok azok, amelyek a legfontosabbak és megfogalmazhatóak? Az elsődleges cél az, hogy a gazdálkodó szervezetek vonatkozásában mindazok, akik tehetséggel, képességgel bírnak, azok számára a magyar gazdaság a versenypálya helyszíne leg yen, az a pálya, ahol gyakorlatilag inspirálni lehet magunkat és egymást is, és mindazok számára, akik bizonyos értelemben rászorultak, azok számára pedig valamilyen fajta esély és lehetőség, menedékhely is legyen ez az ország, ne kirekesztettséggel kellje n szembesülniük. Azt gondolom, hogy ez a költségvetés megfelelő karbantartással semmi olyan értelmű megszorítással nem párosul, amit ne lehetne normális gazdálkodási keretek között kivitelezni - kellő racionalitással és kiegyensúlyozottsággal bír. (17.40) Persze hozzá kell tenni azt is, hogy azokat az igényeinket, amelyek akár az inflációs ráta értéke, akár az államháztartási hiány, akár a foglalkoztatás tekintetében megfogalmazódnak, a gazdasági környezet figyelembevétele mellett nem lesz egyszerű teljesít eni. De ahhoz, hogy egy bővülő gazdaság formálódjék, hogy a belső fogyasztás mellett az export is bővüljön, nyilván ezeknek a feltételeit biztosítani kell. Úgy gondolom, az a múlt, ami a hátunk mögött van e tekintetben, a gazdaságpolitika és a foglalkoztat áspolitika összehasonlítása és egymás mellettisége tekintetében, bizony nem jó példa. Nem jó példa azért, hiszen akkor, amikor a magyar gazdaság olyan fellendülő fázisát élte ’98 és 2002 között, amikor a nemzetgazdaság a bruttó termék vonatkozásában 36 sz ázalék között mozgott a növekedés tekintetében, akkor a foglalkoztatási ráta értékei 1 százalékpontos növekedést mutattak, majd pedig a növekedés lassulásával és csökkenésével kellett a későbbiekben számolni. Ezért furcsa
