Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: - ELNÖK (Mandur László): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2145 A másik észrevételem, és nagyon örü lök, hogy Keller László úr itt tartózkodik az ülésteremben, hiszen ő mint kormánybiztos több hozzászólásában nagyon sokszor biztosított bennünket, hogy az átláthatóság és az üvegzsebprogram miatt a közpénzek nyilvános felhasználása nagyon sokat fog a latba n nyomni. Én arra szeretném fölhívni a figyelmét, hogy a privatizációs törvény 17. §ának itteni rendelkezését, amely a gazdasági társaságokról szóló szabályokat hozza be (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , azaz hogy az igazgatósá g tagjai, a felügyelőbizottsági tagok és a könyvvizsgáló az ÁPV Rt. üzleti ügyeiről szerzett értesüléseket üzleti titokként kötelesek megőrizni, reményeim szerint az üvegzsebprogramban (Az elnök ismét csenget.) , gondolom, figyelembe veszi, és mint törlendő t esetleg most egy módosító javaslattal ki lehetne venni belőle. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Jelentősen túllépte a rendelkezésére álló időt; kérem, hogy legközelebb nagyobb figyelemmel tessék lenni. Megadom a szót László Csaba pénzügyminiszter úrnak. Parancsoljon, öné a szó. DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! A privatizáció ismét szóba került, ezért talán érdemes kéthárom dologra újból visszatérn i. Az egyik, hogy a jövő évi osztalék, amit betervezett a kormány a költségvetésben, természetesen nem a 2003as folyamatokat, hanem a 20012002es folyamatokat fogja tükrözni. Tehát sajnos azért tudtunk csak 8 milliárd forinttal számolni, mert az elmúlt i dőszak kevéssé sikeres vagyonkezelésének eredménye 2003ban fog a költségvetésben megjelenni. A másik: a Szerencsejáték Rt.ről volt szó az előbbiekben. Azt gondolom, hogy az alapvető közgazdasági összefüggéseket megvizsgálva itt két alapvető kérdés van: e gy hosszú távú osztalékot, egy pénzáramot cserélünk le egy mostanira, és próbáljuk azt esetleg más, hatékonyabb módon felhasználni, befektetni. Én azt hiszem, hogy például a Szerencsejáték Rt. esetében is, ha tőzsdén jegyzett társasággá válhat, akkor ez ön magában a cég ismertségét, a cég imázsát oly mértékben javíthatja, hogy adott esetben hosszú távon a körülbelül 50 százaléknyi állami tulajdonnal még mindig több jövedelmet lehet realizálni, figyelembe véve a privatizációs bevételt. Tehát azt gondolom, hog y itt nem az állami vagyonnak a felélése, hanem pontosan ennek a hatékonyabb működtetése lehet a cél. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Kétperces felszólalá sra Keller Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének adom meg a szót. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én magam is a miniszter úr mondandóját szeretném folytatni a privatizációval kapcsolatban. Maga Áder frakcióvezet ő úr is szóba hozta az expozéjában, illetve a vezérszónoklatában (Derültség a Fidesz soraiban.) , és most Rákos Tibor is a privatizációt mint valami szörnyűséget próbálja beállítani, és azt próbálja sugallni, hogy abban az esetben, ha itt privatizálunk, akk or az a vagyon a nemzetgazdaságból eltűnik. Az állami vagyon valóban lebontásra kerül, de 1990ben ez egy kiemelt politikai cél volt, hogy az állami vagyont bontsuk le, és nyilvánvaló, hogy magánszemélyek vagy társaságok lesznek a tulajdonosai. Az nem mind egy, hogy úgy bontjuke le, ahogy azt önök tették, már amennyire bontották, vagy pedig csak odaadjuk a klientúrának, vagy pedig a privatizációs törvény szerint értékesítjük. A pénz sem tűnt el az elmúlt időszakban. Rákos Tibor képviselő úr utalt arra, hogy itt adott esetben teljes mértékben vagyonfelélés folyt a korábbi időszakban. A privatizációs bevételek
