Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 18 (34. szám) - Az ülésnap megnyitása - Frakcióvezető megválasztásáról - Jegyzői megbízatásról történő lemondásról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2081 miatt valakit a büntetőeljárás fenyeget, hiszen a törvénymódosítá s egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás alternatívájaként alkalmazható gyógykezelés a korábbinál szűkebb körben, csak a kábítószerfüggő személyeknek biztosít büntetlenséget a törvényben meghatározott magatartások eseté n. Elmondtuk, hogy a zéró tolerancia elve egyrészt nem teszi lehetővé, hogy a bűnüldöző szervek a drogterjesztő hálózatok magasabb szintjeire koncentráljanak, nagy számú eseti, alkalmi fogyasztóval és kisstílű dílerrel vannak elfoglalva, másrészt elijeszti az egészségügyi, szociális szféra gyógykezelő, a társadalomba az egyént visszavezető intézményeitől a már beteg drogosokat. (9.30) Hiszen ha a szigor, a büntetés az első számú üzenet, nincs olyan bizalmi légkör a beteg emberek és az intézmények közö tt, amely az eredményesebb gyógyítást - amely közös társadalmi érdek - lehetővé tenné. Összefoglalva azt mondtuk, hogy a szigorítás ágyúval lő verébre, és ha lehet ilyet mondani egy drogpolitikáról, akkor elefántként viselkedik abban a bizonyos porcelánbol tban, hiszen hangzatos, de irreális célokat fogalmazott meg akkor, amikor a drogmentes Magyarországot tűzte ki célul, és ehhez igazította hozzá a drogpolitika eszközeit, és a drogpolitika eszköztárából a prevenciót és az ártalomcsökkentést némiképp hanyago lva, ezek fölé helyezte a kizárólagos büntetőjogi megközelítést. A kritikus érveink 2000ben kiegészültek, amikor konszenzussal fogadtuk el a nemzeti drogstratégiát, amelyben mindannyiunk számára nagy örömmel fogadható módon megjelentek a prevenció és az á rtalomcsökkentés elvei. Elmondtuk, hogy a nemzeti drogstratégia hatékony teljesülését akadályozza a túlságosan szigorú büntetőjogi környezet. Vizsgáljuk meg most az 1999es szigorítás, Európa legszigorúbb drogtörvényének eredményeit; vizsgáljuk meg most, h iszen ezt önök megtehették volna az év elején, amikor még az előző kormány ifjúsági és sportminisztere által megrendelt hatástanulmány elkészült. Egy tudományos beszámolóról van szó, amely itt van a kezemben. (Felmutatja.) Ez az előző sportminiszter asztal án volt ennek az évnek az elején. Ez a kutatási beszámoló a Kriminológiai Intézetben készült, és a '99es szigorítás "eredményeit" lajstromozza. (Dr. Medgyessy Péter megérkezik az ülésterembe.) Rögtön az elején hadd emeljem ki, még a számok előtt: "A szigo rítás egyértelműen jelzi, hogy a döntéshozók a büntetőjogban és a büntető igazságszolgáltatás intézményeiben látják a problémakezelés elsődleges eszközét, hiszen miért előzte volna meg másfél évvel a kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára épülő nemzet i stratégiát a Btk. módosítása, amely ennél fogva megkötötte a stratégia készítőinek kezét, egyértelműen deklarálta az abszolút kriminálpolitikai célokat a jelenség kezelése kapcsán?" - kérdezi a stratégiát, illetve a büntető törvénykönyv hatásait elemző k utatás. Nézzük a számokat! A vizsgált időszakban, '99 és 2001 között nőtt a fogyasztók száma. A bejelentések 17 százalékkal nőttek, a felderítési mutatók azonban érdemben nem változtak. A bejelentések több mint fele oktatási intézményből érkezett. Az elter elést választók aránya 22ről 12 százalékra esett vissza. A módosítást követően a vádemelésre került esetek 41 százaléka eseti, alkalmi fogyasztó, alkalmi elkövető volt. A módosítást követően nőtt azoknak a kábítószerbűncselekmény miatt eljárás alá vontak nak a száma, akik valamilyen oktatási intézményben folytattak tanulmányokat. Nőtt az előzetes letartóztatásba kerülő fiatalkorúak száma és aránya, és közülük több mint 30 százalék fél évnél hosszabb ideig volt előzetes letartóztatásban. A kábítószerrel val ó visszaélést elkövetők körében jelentősen nőtt a fiatalkorúak aránya, 5ről 15 százalékra.
