Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
209 Azt is szeretném elmondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége kez detektől fogva ezt a kérdést egy nagyon fontos és érzékeny kérdésnek tekinti, és törekszik arra, hogy ennek törvényi és megfelelő szintű törvényi szabályozása legyen. Azért fogalmazok így, mert mielőtt idejöttem, épp Dávid Ibolyával beszélgettünk, és ő hív ta fel a figyelmemet arra - joggal , hogy annak idején, amikor 1990ben az SZDSZ képviselői elsőként terjesztettek be törvényjavaslatot, az úgynevezett DemszkyHackféle törvényjavaslatot e tárgykörben, az a III/IIIas csoportfőnökségre vonatkozott. Ez ig az is, de meg kell mondanom, hogy annak idején, ’90 és ’92 között én a nemzetbiztonsági bizottság tagja voltam, és emlékszem rá, ahogy ez a bizottság egy külön bizottságot küldött ki azért, hogy feltérképezze egyáltalán az állambiztonsági szolgálat, a párt állami állambiztonsági szolgálat működését. Ugyanis ’90ben mi, akik ide képviselőként bekerültünk a parlamentbe, nyugodtan mondhatom, hogy a demokratikusan megválasztott parlamenti képviselők java része semmiféle ismeretanyaggal nem rendelkezett arról, ho gyan működtek ezek a szervezetek. Tehát nem véletlen, hogy az első javaslat a III/IIIasra fókuszált. Onnantól kezdve, amikor már a következő törvényjavaslatok kerültek a Ház elé, a Szabad Demokraták Szövetsége minden alkalommal azt az álláspontot képvisel te következetesen, és ma is azt képviseli, hogy ezeket az iratokat egységesen kell megítélni, nem lehet különválasztani őket, nem lehet pusztán csak a III/IIIas csoportfőnökség irataira irányítani a figyelmet, hanem az egész IIIas főcsoportfőnökség tevék enységét kell górcső alá venni. Amikor erről beszélek, hogy mit kell vizsgálnunk, akkor szeretném elmondani azt is, hogy nagyon fontos a vizsgálatok kapcsán a beterjesztett törvényjavaslat. Én igen lényegesnek tartom az igazságügyminiszter úr expozéját, a melyben valóban megjelentek más és különleges hangsúlyok is a törvényjavaslathoz képest, és ez így is van rendjén. És örülök annak, hogy az úgynevezett Sólyombizottság is elkészítette a jelentését, amelyben sok használnivaló megjegyzés van, még akkor is, ha szeretném világossá tenni azt is, hogy én magam ezzel a jelentéssel alapvetően, tehát az alapirányát tekintve nem értek egyet, de nagyon fontosnak tartom azokat a különvéleményeket is, amelyek megszülettek, így Majtényi Lászlóét, Hack Péterét és Bencze Györgyét. Nos, amikor most az egész helyzetről akarok beszélni, akkor természetesen a bizottság jelentéséből is szeretnék kiindulni és a törvényjavaslatok által felvetett fő problémákból is. Szeretném először is azzal kezdeni, hogy amikor a törvényjavaslat ok megalkotásra kerültek, az Igazságügyi Minisztérium által beterjesztésre kerültek, akkor azon túl, amiről beszéltem, a társadalmi közegen túl, amely indokolta önmagában a szabályozást, néhány hamis állítással is meg kellett küzdenie, ha úgy tetszik, a tö rvény beterjesztőinek. Milyen hamis állítások rögzültek itt az elmúlt években, részben a téves törvényi szabályozás, részben más okok miatt Magyarországon? Az első az, amire már utaltam, hogy csak a III/IIIas iratok, illetve a III/IIImal kapcsolatba kerü lő személyek végeztek nem jogállami tevékenységet, illetve ez az a tevékenység, amelyet nem jogállaminak tekintünk. Nekem az a meggyőződésem, és az SZDSZnek is az a meggyőződése, hogy téves ez a felfogás. Megjegyzem, minket ebben a meggyőződésünkben meger ősít a Sólyombizottság, amely a jelentését úgy kezdi - és most idézek ebből a jelentésből, rögtön az elejéről : “A rendszerváltozás előtt Magyarországon nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami. Nem lehet egyes személy ek titkosszolgálati múltját arra hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége a jogállammal összeegyeztethető volt.” Tehát az a véleményünk, hogy egységesen kell kezelni ezeket az iratokat, és nem lehet a vizes lepedőt - megint csak idéz őjelbe téve - pusztán a III/IIIra ráhúzni. Másfelől az is hamis és tarthatatlan állítás volt az elmúlt időszakban, hogy a múlt megismerése, az átvilágítás pusztán csak a III/IIIra vonatkozik. Nem lehet a múltat önmagában ezekből az iratokból megismerni. Az ügyek ennél bonyolultabbak, és természetesen a múlt sem ismerhető meg pusztán csak az összes iratból, a III/IIIIIIIV. irataiból, ez egy szelete ennek. És nyilván a törvények pedig nem a múlt megismerését szolgálják, már olyan értelemben, hogy nem a m últat tárják fel, hanem a múlt feltárásának a lehetőségét biztosítják. De nagyon lényeges dolog, hogy
