Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
207 Mi a mi elvünk? Az az elvünk, hogy a piramist állítsuk a feje tetejéről a talpára. Az egész rendszer úgy működött, hogy alul voltak a hálózati személyek, az ügynökök, a bes úgók; fölötte voltak a hivatásos tisztek, legyenek azok szttisztek vagy nyílt állományúak; e fölött működött a politikai irányítás, a politikai apparátus. Mi azt mondjuk, amikor összeegyeztethetetlennek nyilvánítjuk ezt a tevékenységet a demokratikus közé lettel, ennek megfelelően a felelősség súlyának arányával végezzük ezt el; állapítsuk meg, hogy ez a tevékenység összeférhetetlen a demokratikus közélettel, és mondjuk ki, keressük meg a jogi megoldását. Mi sem rendelkezünk tökéletes megoldással, de keress ük meg a jogi megoldást, hogy ezek az emberek hosszú idő után végre kikerüljenek a politikai közéletből. Végezetül úgy gondolom, a törvényjavaslat, amit elénk tettek, még a jelenlegi szabályozást is gyengíti. Azon az ürügyön, hogy Medgyessy Péter ügynökmúl tja kiderült, önök a szabályozást nem szigorítani, hanem enyhíteni szeretnék, és ettől a pillanattól kezdve nem állunk egy erkölcsi platformon a törvény tárgyalásakor. Köszönöm a tisztelt figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Amíg Fodor Gábor, az SZDSZképviselőcsoport nevében felszólaló képviselő megérkezik, egy mondatot hadd tegyek az előbbi túllépésről. Amikor lényeges kérdésekről van szó, akkor az ellenzék - bocsánat, ugyanabba a hibába esem , az egykori ellenzék, a mai kormánypárt képviselőjének is megadtam ezt a lehetőséget. Köszönöm szépen. (Dr. Fodor Gábor fellép a szónoki emelvényre.) Képviselő úr, öné a szó. DR. FODOR GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt parlamenti Képviselők! Tisztelt érdeklődők, mindenki, aki nézi, hallgatja a parlamenti közvetítést. Azt gondolom, közhely, ha azt mondjuk, és természetesen sokan hivatkoztak erre a közhely igazsága mellett is, hogy egy igen fontos törvényjavaslat, sőt két törvényjavaslat tárgyalását kezdi el most a Magyar Országgyűlés, de magam is szeretném megerősíteni ezt az álláspontot, mert úgy érzem, az ügy valóban fontos. Rögtön azzal is szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy szeretném pic it körbejárni azt a társadalmi közeget, ami miatt ma Magyarországon, 2002 nyarán, így az ősz elején fontossá, aktuálissá vált ez a kérdés: a múlttal való szembenézés, az úgynevezett ügynökkérdés, az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés, a párt állami állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés kérdése. Ezzel a bevezetéssel szeretnék egyúttal választ adni az előttem felszólaló Demeter Ervin képviselő úr felvetéseire is, hiszen ő azon az állásponton volt, hogy kevesellte az érveket arra vona tkozóan, miért is vannak most előttünk ezek a törvényjavaslatok, miért is kezdi el a vitáját a Magyar Országgyűlés ezeknek a beterjesztett javaslatoknak. Nos, először is szeretném felhívni a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a magyar társadalomban a z elmúlt két évben nagyon intenzív szembesülés zajlott le az egykori múlttal, az állambiztonsági múlttal. Ez a magyar közvéleményt alapjaiban rázta meg. Emlékszünk Tar Sándor író esetére, amely ügy a budapesti Jelenlét újságban indult, majd az Élet és Irod alom hasábjain vitákban folytatódott, és a Kenedi Jánossal való levélváltásában kulminálódott vagy került a nyilvánosság elé az ügynökkérdés, a III/IIIas ügynökkérdés ügye. Az egész magyar szellemi életet vagy legalábbis annak jelentős részét megrázta, ho sszú hónapokig folyt erről a vita. Nyilván mindannyian fel tudjuk idézni Esterházy Péter könyvét is, a “Javított kiadás”t, amely szintén megrázta a magyar közvéleményt. Esterházy az életművének általa is egyik legfontosabb darabjának tekintett “Harmonia c aelestis” megírása után szembesült azzal a ténnyel, hogy édesapja a III/IIIas ügyosztálynak dolgozott, és ezen megrázó felismeréséből írta ezt a könyvet, amely valóban rendkívül felkavaró olvasmány, és megdöbbentő tényekkel szembesíti a könyvet elolvasóka t.
