Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2054 megerősítette azt a jogát, legutóbb 1989ben, legalábbis az általam ismert szakirodalom szerint, hogy jogosult az alapjogok szempontjából a közösségi normákat fe lülvizsgálni. A német alkotmánybíróság gyakorlatára ez hosszú ideig szintén jellemző volt, azonban ki kell emelnem, hogy a német alkotmánybíróság nem a szuverenitás szemszögéből nézte ezt a kérdéskört, hanem az úgynevezett alapjogi védelem oldaláról. Mivel a német alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az európai bíróság gyakorlatában emelkedik az alapjogvédelem szintje, ezért, ameddig ez a helyzet fennállt, visszavonta saját jogosítványait, visszavonultnak nyilvánította magát a közösségi jog alapjogi szempo ntú felülvizsgálatának joga, lehetősége alól. Ezt a tételt nekünk is figyelembe kell vennünk, még akkor is, ha tudjuk azt, hogy valóban vannak olyan alapvető jogok, amelyeket a magyar Alkotmánybíróság ma jobban véd az Európai Bíróságnál; ilyen például az e mberi méltóság vagy pedig a személyes adatok védelme. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Megadom a szót tízperces időkeretben Salamon László képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a vitának a politikai természetű megközelítésével lehetőség szerint már nem szeretnék részletesen foglalkozni, mert több felszólalás is érintette ezeket a kérdéseket. Taglalta például az egyezteté snek ehhez a nagy fontosságú ügyhöz méltatlan menetét. S hogy mégis, előző mondatindításom ellenére ennyit megengedtem magamnak, ezt tettem azért, mert a miniszter úr az expozéjában azt mondotta, hogy őbenne az egyeztetés bizonyos csalódást keltett. Kár, h ogy nincs itt a miniszter úr, mert meg szerettem volna kérdezni, hogy akkor mit mondjunk mi, akik egy olyan egyeztetés elé kerültünk, hogy a normaszöveget az egyeztetésre szánt nap délelőttjén kaptuk meg, legalábbis az első kísérlet esetében. Miniszter úr az ellenzéki álláspontokat illetően elmondotta azt is - erre is szeretnék kitérni , hogy természetesen többféle felvetés hangzik el az ellenzék részéről, és ő ezt megérti és mérlegeli is, de a végén majd dönteni kell, és akkor eldől az, hogy ki támogatja az uniós támogatást, ki nem. Nos, szeretném kérni az igen tisztelt kormánypárti képviselőket, talán kicsit cserébe azért is, hogy én az egyeztetéssel a továbbiakban nem foglalkozom, mintegy méltánylandó ezt részünkről, hogy ne presszionáljanak minket a tov ábbiakban ebben a vitában. Amit miniszter úr mond, szoros értelemben véve egyébként sem igaz. Mert a csatlakozás kérdése önmagában nem alkotmánymódosítási kérdés. Nem az alkotmánymódosítással csatlakozunk az Európai Unióhoz. Arról van szó, hogy ha az orszá g népe a csatlakozás mellett dönt, akkor az csak úgy lehetséges, ha az alkotmány lehetőséget ad az országnak az Unió működési rendjébe történő bekapcsolódására. Ezért kell az alkotmányt módosítani, és azért, hogy a nép számára megadjuk a lehetőséget, hogy a végső szót ebben ő mondja ki, mert hiszen tudjuk, az alkotmány most nem teszi lehetővé az alkotmányt érintő kérdésekben ügydöntő népszavazás megtartását. Eörsi képviselő úrnak is azt szeretném mondani a Szent Istváni, vazallusi (Közbeszólások: Vazuli!) - vazuli, bocsánat és köszönöm , vazuli hasonlatát illetően, hogy nem biztos, ha jól értettem az üzenetét, hogy jó úton járunk és jó útra tereljük a vitát. Én ugyanis valahogy úgy értelmeztem ezt, hogy az ellenzéknek megvannak a maga észrevételei, de a lé nyeg az, hogy ez a végén összeálle egy nagy nemben; és ha ez egy nagy nemben áll össze, akkor akik ezt mondják, azok a Vazulok. Ez egy rossz szereposztás, mert én ezt ugyanígy megfordíthatom. A kormánynak a mi módosító javaslatainkra valamit kell mondani. Én azt gondolom, legalábbis, ha átveszem azt a gondolkodási modort, hogy ha a kormány válasza az ellenzék észrevételeire egy nagy nemmé áll össze, akkor ők a Vazulok. Ez nem vezet sehova, tisztelt képviselőtársaim! Vegyük tudomásul, hogy ebben az ügyben m inket közös felelősség terhel! Itt kölcsönösen kell törekedni a közös és egyébként optimális megoldás megtalálására, valóban a lehető legteljesebb kompromisszumkészséget kell tanúsítani.
