Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2034 Sok kritika érte a kormány és a parlament viszonyának szabályozását. Mi azt gondoljuk, az alapvetően elhibázott, hogy a parlament nem kap hatásköri szabályt ebben a törvényben, mintha a parlament ebben a folyamatban r észt sem venne, csak a kormány oldaláról szabályozzuk ezeket a kérdéseket. Az igaz, hogy a miniszteri tanácsban a kormány képviselője fog minden esetben dönteni és nem a parlament, de ettől a parlament még kaphatna jogosítványokat. A mi személyes véleményü nk az volt, hogy talán nem a dán példát kellene követni, ami minden esetben megköti a kormány kezét; de az, ami itt le van írva, semmiképpen sem helyeselhető, mert itt minden a kormány szándékainak megfelelően működik, és a kormánynak lehetősége van ezt az alkotmányos tételt kiüresíteni. Tehát ennél mindenképpen egy erősebb megfogalmazás szükséges. Szó volt még a népszavazás kérdéséről. Az volt az álláspontunk természetesen, amit a kisebbségi véleményeket képviselők már elmondtak. Átlépve az öt percet, ettő l most megkímélem önöket. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági előadók felszólalásának végére értünk. Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerinti 2020 perces időkeretben. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Vastagh Pálnak, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. VASTAGH PÁL , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az ember úgy érzi, hogy ünnepélyes pillanat részesévé válik azzal, amikor elmondhatja saját és politikai csoportjának véleményét, állásfoglalását az európai integrációs csatlakozásunkhoz elengedhetetlenül szük séges alkotmánymódosítás kapcsán. Ez nem egy formális jogi aktus, amire most az Országgyűlés készül. Mindannyian érezzük és tudjuk, és az ország lakossága is tudja, hogy ennél sokkal, de sokkal többről van szó: végképp lezárul egy folyamat az ország életéb en, történelmében, és megkezdődik egy új. Ezzel a lépéssel lezárul Európa erőszakkal létrehozott kettéosztottsága, és ezzel a döntésünkkel az ország lakói hosszú időszakra a béke, a biztonság és a szabadság övezetéhez tartozhatnak, ami ennél sokkal többet jelent, mert mindannyiunk reménye szerint ez a közösség egyben a szociális biztonságot, a szociális Európát is elhozza Magyarország számára. Európa, mindannyian tudjuk, sokkal több, mint egy földrajzi egység, Európa nélkül a világ fejlődése má s lett volna, mint ami, Európa döntő hatást gyakorolt a világ politikai folyamataira, jogi fejlődésére, kulturális fejlődésére. Európából indult el az alkotmány gondolata, bár formálisan Amerikában született meg a világ első átfogó írott alkotmánya, de az alkotmány gondolata tipikusan európai termék. Európa volt a modern politikai és jogi viszonyok bölcsője, a civil társadalom és a politikai állam szétválasztódása itt játszódott le legvilágosabban, Európában, és értékeit tekintve ez a kontinens bármennyire egységes, önmagában azért rendkívül heterogén is, egyszerre heterogén és egyszerre homogén. Ugyanakkor azt is érezhetjük és megtapasztalhattuk, hogy nem fenyeget senkit ezen a kontinensen az, hogy elveszíti kultúráját, elveszti történelmi kincseit, szellem i örökségét, minden nép képes arra, hogy ebben az egyszerre homogén és egyszerre heterogén közösségben ezeket az értékeket megőrizze. (A jegyzői székben dr. Füle Istvánt Béki Gabriella váltja fel.) Az európai egység gondolata nem új keletű. Tudjuk, hogy a középkor óta vagy talán még régebben él Európa egységesítésének gondolata. Szomorú paradoxon a történelmi fejlődésben, és számunkra különösen keserű, hogy éppen akkor, a második világháború befejezését követően, amikor az európai egység gyakorlatilag is a megvalósulás útjára lépett és kiteljesedett, éppen ez az európai egység, amely a nyugateurópai államok közötti kapcsolatok új típusú elrendeződésében
