Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
203 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Fidesz képviselőcsoportja úgy döntött ezt követően, hogy egy vezérszónokot állít. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szokásainknak megfelelően én most a T/541. és a T/542. számú törvényjava slatról kívánok beszélni, amit a kormány a Ház elé beterjesztett. Ezt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mert szokásainktól kicsit eltérően az igazságügyminiszter úr a javaslatban lévő törvénytől jelentős, fontos pontokon eltérő álláspontot terjesz tett be, amit én a magam részéről tulajdonképpen üdvözlök. Bár az érveinek és mondanivalójának az fogja az igazi súlyát megadni, ha az ez irányú módosító javaslatok a kormány és a tisztelt Ház támogatását is remélik és bírják. Kicsit gyengítette az érvrend szerét, hogy az Igazságügyi Minisztérium tétlenül szemléli azt az eljárást, amit az egyik ellenzéki képviselő (Sic!) nevével elhíresült bizottság végez: ez a bizottság a munkáját egy ugyanolyan tartalmú országgyűlési határozat alapján végzi, mint amilyen t örvényjavaslatot a kormány ide elénk letett - ugyanez alapján. Az Igazságügyi Minisztérium ezt tétlenül szemléli, ezért a miniszter úr szavai és érvei akkor lesznek számunkra meggyőzőbbek, ha ez valamilyen politikai akaratban, erőben is megnyilvánul. Megje gyzem: a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka sem értesült még erről a megítélésem szerint lényegi változásról, és a vezérszónoklatában még mindig erről a bizottságról beszélt. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a kérdéskört lajstromba ves szük és a szűk időkeretek között néhány szót beszélünk róla, érdemes néhány szót váltanunk ezekről a szolgálatokról, hogy mik is voltak annak idején ezek a szolgálatok; érdemes arról beszélnünk, hogy mi tette szükségessé a szabályozást; mindenféleképpen vá ltsunk szót a jelenlegi törvényről; váltsunk arról szót, hogy a kormány álláspontja és a javaslata miben tér el az eddigi törvénytől; és végül, de nem utoljára beszéljünk arról, hogy a Fidesznek milyen megoldási javaslatai vannak a probléma kezelésére. A m ásodik világháborút követően kezdődött meg az állambiztonsági szervek működésének a kialakítása, kezdetben két vonalon: az államrendőrség politikai osztályából és a budapesti főkapitányság politikai rendészeti osztályából szerveződött az államrendőrség; Pé ter Gábor irányítása mellett 1946ban gyakorlatilag egységes szervezetté vált. Még ennek az évnek az októberében formálisan belügyminisztériumi rendelet hozta létre az ÁVOt, a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályát, amelynek központi székhelye az An drássy út 60. volt. A Belügyminisztérium kötelékébe tartozó szervezet alosztályainak már ekkor a működési és hatáskörébe tartozott a politikai pártokkal és az egyházakkal szembeni hírszerzés, elhárítás. Az ÁVOnak a területi illetékességű szerveit is létre hozták, és ezek a megyeszékhelyeken egységesen fejtették ki a tevékenységüket. 1948 márciusában Rajk Lászlót Kádár János váltotta fel a belügyminiszteri tisztségben, ez a személycsere az államrendőrség szervezeti struktúrájában is változásokat eredményezet t. Az addig is magas hivatali rangon létrejött BM Államvédelmi Hatóság, tehát az ÁVH hatás- és feladatköre, ügyköre tovább bővült ekkor. 1950re az Államvédelmi Hatóság országos hatáskörű szervezetté vált, feladatköre kiegészült az internálótáborok feletti ellenőrzéssel - hisz addigra ennek a szervezetnek a tevékenysége révén léteztek internálótáborok is , a feladata kibővült a hozzákerült katonai politikai osztálynak az utódgondozásából, illetve annak a feladataiból, valamint a szervezeti keretei között l étrejött a belső karhatalom. Erre azoknak a figyelmét kívánom felhívni, akik a törvényből kiveszik az ’5657es karhatalmi tevékenységet, hogy nem tartozott az államvédelemhez: igenis, szervesen oda tartozott. Az ÁVH ekkor, 1953ban, a totális diktatúra id őszakában van gyakorlatilag a csúcspontján, a szervezet vezetője az MDP legfőbb politikai döntéshozó szervezetének, a Politikai Bizottságnak is tagja, ezzel biztosítva lehetőséget a kézi vezérlés gyakorlatának. Az állambiztonsági szervek szervezetében 1953ban, Nagy Imre miniszterelnöksége idején újabb változások következnek be: a létrejövő egységes Belügyminisztérium látta el ezután az államvédelmi, határőrizeti, karhatalmi, rendőri, büntetésvégrehajtási és egyéb rendészeti
