Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HÁRS GÁBOR (MSZP):
2007 rendelkezésére áll, abból azt a következtetést vonhatja le, hogy 1. a szennyvíztisztítás területén nemhogy előrehal adás, hanem visszalépés lesz, hiszen 5 milliárd forinttal csökken az a támogatási lehetőség, ami korábban rendelkezésre állt. (13.20) 2. A hulladékgazdálkodás területén azt méltóztatott ez az előterjesztés biztosítani, hogy mindazokat a feladatokat, amelye ket központi forrásból kellene megoldani, döntően az önkormányzatokra fogják áthárítani, akik ennek nem tudnak eleget tenni. A kötelezettségvállalásokban határidők vannak, például 2005 júniusa, ameddig a hulladékgazdálkodás területén mindenképpen megoldand ó, hogy a visszagyűjtött hulladékok 50 százaléka a csomagolóanyagok tekintetében újrahasznosításra kerüljön. Egy lépés nincs előre a költségvetésben ezen a területen! Vagy nézzük egészen konkrétan: a nagy tüzelőberendezéseket működtető cégek esetében 2005 nyaráig le kell csökkenteni az uniós szabványnak megfelelően a kibocsátási értéket. Öt nagy cégről van szó - ezek a cégek központi forrás és segítség nélkül ezt nem fogják tudni végrehajtani. Ott fogunk állni tehát, hogy az a záradék, amelyet én büntető zá radéknak neveznék, bizony már élni fog, esetleg a fejezetmegnyitásban jóval korábban. Szeretném azt mondani, jó lenne reményt látni arra, hogy az elkövetkezendő költségvetési vitában értékelik, átértékelik azokat az álláspontokat, amelyeknek az eredményeké nt ez az elviselhetetlen helyzet kialakult. Hogyan lehet előrelépnie ennek az ágazatnak abban az esetben, ha nyilvánvaló, hogy az odacsatolt vizeságazat költségvetési lehetőségei drasztikusan csökkentek, az egésznek a költségvetési pozíciója pedig mintegy 30 százalékkal csökken? Kérdezem én: akkor hogyan lehet ebben az ágazatban teljesíteni 2008ig, hogy az érzékeny területeken a teljes szennyvízelvezetés megtörténjen - az önkormányzatok fogják végrehajtani? Nem tudják! Ehhez központi források kellenek, s e zeknek a központi forrásoknak meg kell jelenniük. És van egy utolsó része, amit eddig soha nem emlegettünk, pedig hatalmas feladat: Magyarország mindig abban a hiedelemben volt, hogy a tiszta ivóvíz a rendelkezésünkre áll. Igen, de azokon a területeken, ah ol az uniós szabvány szerint arzénnel fertőzöttnek minősül a tiszta ivóvíz, ott hatalmas feladatok vannak - ez az Alföld jelentős részét érinti. Kérdezem én: hol vannak ezek a források? A kérdés csak költői lehet, mert sehol nincsenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Hárs Gábor úr, az MSZP képviselője; őt Balsay István, a Fidesz képviselője követi. HÁRS GÁBOR (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt még je len lévő Képviselőtársaim! Egy eddig még nem érintett aspektusból szeretném a csatlakozás utáni helyzetet vizionálni, a regionális együttműködés jövőjéről szeretnék egypár mondatot szólni. A csatlakozási folyamatban szinte a kezdetektől napirenden van a ké rdés: mi lesz a keletközépeurópai térség országai közötti együttműködéssel a csatlakozás után? Mi lesz a regionális együttműködés legjelentősebb hordozói, a Középeurópai Kezdeményezés, a visegrádi együttműködés, a Középeurópai Szabadkereskedelmi Megáll apodás, ismertebb nevén a CEFTA szerepe, s lesze egyáltalán? A kérdésfeltevés, amennyiben az általánosságban hangzik el, már önmagában is torzít, hiszen nem lehet egyenlőségjelet tenni a különféle indíttatással, különböző időpontokban, különféle célokkal létrejött és eltérő eredményességgel működő szervezetek között, amelyek közös nevezője lényegében az, hogy nagyjából ugyanabban a térségben tevékenykednek. Az 1989ben négy ország által alapított quadrilaterális kooperáció, a ma már tizenhét országot tömör ítő, valamennyi európai integrációs szervezettel együttműködő Középeurópai Kezdeményezés az európai kohézió erősítésén, az Európát megosztó törésvonalak felszámolásán, a tagországok
