Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 11 (18. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - DR. DÁVID GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
201 A másik alapkérdés: akarjuke, szükségese átvilágít ani a közélet szereplőit a teljes állambiztonsági múltra vonatkozóan? Kétségtelenül sok a nem tisztázott kérdés, és az ezzel az üggyel összefüggő jogszabályi környezet is kusza, ellentmondásos, rendezetlen. Minden jogi érvre van másik jogi ellenérv. A volt szocialista országok majd mindegyikében a társadalom szembetalálkozott ezekkel a problémákkal. Nem mondhatjuk el, hogy az egyik vagy a másik megoldás a tökéletes, hisz ezekben a kérdésekben nincs tökéletes megoldás. Tény azonban, hogy mindenütt felmerült a múlt rendezése iránti igény, és mindenütt kompromisszumokat kellett kötni. Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt tizenkét év alatt nem sikerült megnyugtatóan rendezni az állambiztonsági múlt megismerésének problémáját. Az 1992ben meghozott adatvéde lmi törvény nagyon erős védőburkolattal látta el azokat a személyes adatokat, amelyek ott szerepelnek, szinte hozzáférhetetlenné téve az egyes szereplőkre vonatkozó minden adatot. 1994ben jogszabály született a politikával közvetlenül érintkező személyek körének átvilágításáról, de ez a törvény is csak korlátozottan nyitott rést a múlt kapuján. Több alkalommal foglalkozott a kérdéssel az Alkotmánybíróság is. Lényegében kimondható: mind a mai napig szélesebb körben nem megismerhetők az állambiztonsági múlt tényei, adatai, iratai, és nem tudható pontosan, hogy személyében ki működött együtt az elmúlt rendszer állambiztonsági szolgálataival. Ez azonban sok probléma forrása. Gondoljunk csak a közelmúlt belpolitikai eseményeire, azokra az indulatoktól sem mentes vitákra, melyek részben megmérgezték a belpolitikai légkört, részben elvették az időt és a lehetőséget aktuális problémáink megtárgyalása elől. Gyanakvással, bizalmatlansággal töltötték el a politikusokat egymás iránt, a közvélemény pedig lesújtó kritikáv al értékelte ezt az ellentmondásos helyzetet. Valóban ezt a helyzetet akarjuk konzerválni? Ha nem döntünk ebben a rendkívül kényes kérdésben, úgy ránk ég a feladat. A politikai közélet részvevői zsarolhatók maradnak, pillanatnyi érdekek döntenek majd arról , hogy kik és mit hoznak nyilvánosságra és mit nem. Továbbra is tág tere marad a pletykáknak, a sugdolózásoknak, és az egész politikai élet presztízse sérül. Rohan az idő, már eddig is eltelt tizenkét esztendő, és nagyon sokat rostált az emlékezeten. Csak reménykedni tudunk, hogy ma még viszonylag használható állapotokat találnak a szakemberek. De nem halogathatjuk tovább a szembenézést, nem zárhatjuk el tovább a volt állambiztonsági szerveknél keletkezett összes iratot, és vállalniuk kell a megmérettetést a közélet alakításával közvetlenül foglalkozó állampolgároknak is. Nincs más lehetőség! A mi országunknak végre békére van szüksége. A két törvénytervezet ismert, és úgy gondoljuk, hogy lehet és kell még finomítani rajta. Az 541. számú, a múlt feltárásáró l rendelkező törvényjavaslat robbantja le a falat a múlt megismerhetősége elől, amikor kimondja, hogy a törvény hatálybalépésével az állambiztonsági iratok - kivételektől eltekintve - elvesztik titkos, szigorúan titkos minősítésüket. Ez a múlt megismerésén ek egyik legfontosabb előfeltétele. A múlt megismerésére két lehetőséget ad a javaslat, az egyik az, hogy az egyén maga ismeri meg és hozza nyilvánosságra - persze korlátozottan - a rá vonatkozó adatokat, a másik szerint pedig szélesebb körben, összefüggés eket is feltárva a tudományos kutatók kapják meg a jogot, jogszabályi korlátok között. Ha sikerül egyetértésben pontosítani a kutató fogalmát, akkor ezen a megoldáson keresztül dolgozhatja fel a társadalom legpontosabban a múltat. A tervezet mindent elköve t az egyes érintettek személyiségi jogainak védelme, jogaik megóvása érdekében. De tudomásul kell venni, hogy nem lehet egyszerre állni és ülni is, a múlt valódi és tényleges feltárása során bizony óhatatlanul sérülni fognak bizonyos személyiségi jogok. A másik oldalon pedig a személyiségi jogok egy nagyon szűk, kiemelten védendő csoportja némileg korlátozza a múlt megismerhetőségét. Ha tetszik, ha nem, az ebben való kompromisszum és helyes arány a feltétele a kérdés lezárásának. Miben különbözik a most ben yújtott törvénytervezet az 1994ben hozott és azóta többször módosított úgynevezett átvilágítási törvénytől? Sok mindenben. Logikai felépítése hasonlatos, de merítési köre mélyebb és szélesebb. Az alapvető különbség a tevékenységeket illetően az, hogy
