Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - "Az Európai Unióhoz történő csatlakozás" című politikai vita - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZANYI TIBOR (MSZP):
2000 komponensnek veszik ilyen értelemben a töredékét, és annak tükrében próbálják az egészet értelmezni. Kvótákról már szólt Németh Imre miniszter úr, de én annyit szeretnék megerősíteni összegző jelleggel is, hogy a kvótatárgyalások tekintetében a legfontosabb területeken látjuk a fényt az alagút végén. A megállapodások olyan körvonalakat öltenek, amelyek közelebb vannak az eredeti magyar álláspontokhoz, mint az EUálláspontokhoz. Tehát szeretném jelezni, hogy itt jelentős engedményekre kényszerül t már az Európai Unió a mi javunkra, és ezt mi még folytatni szeretnénk a tárgyalások hátralévő részében. Ami pedig az átmenetet illeti, mert egyébként átmenetet el tudunk fogadni, hiszen eddig minden csatlakozó ország elfogadott átmeneteket, egyben jelezn ém, hogy a magyar kormány álláspontja meglehetősen szilárd, vagyis három évig, azaz 2006 végéig tartunk lehetségesnek átmeneteket, ez a tartott pozíciónk a tárgyalások végéig. Ugyanakkor azt is el kell mondjuk, hogy akármilyen átmenetben állapodunk meg, ak ármilyen induló szintekről és akármilyen szerkezetről állapodunk meg december 6a és 13a között, az bizonyos, hogy a magyar kormány, amennyiben hiányzó összegek mutatkoznának, nemzeti kiegészítéseket fog alkalmazni. Ezen nemzeti kiegészítéseket számba ves szük a költségvetési kapcsolatok tekintetében. Nem szeretnék számháborúba bonyolódni, csak jelzem: 2001 és 2002 során megközelítőleg 200 milliárd forint volt az agrártámogatásokra fordítható költségvetési összeg, ez a jövő esztendőben mintegy 20 százalékka l lesz magasabb, azaz 235 milliárd forint. (12.50) Minden, az EUval egyeztetett számítás szerint a magyar mezőgazdaság támogatottsága már az induló évben, 2004ben valószínűleg megközelíti a 350 milliárd forintot összesen, tehát EU- é s nemzeti források együttesen, amit úgy is értelmezhetünk, hogy jelentős mértékben javulni fog a hazai gazdálkodók helyzete a csatlakozást követően. Kétségtelen, más szerkezetben; ha szabad egy hasonlatot hoznom, a kelkáposzta is étel, meg a rántott hús is étel, de más összetevőkből áll, ámbár mind a kettővel jól lehet lakni. Még egy vonatkozásra hívnám fel a figyelmet: kiemelt védelmet fogunk biztosítani azokra a termékekre, amelyek a magyar szívnek, a magyar léleknek nagyon fontosak, ezek pedig a hungaric umok. Tehát összegző jelleggel elmondhatom, hogy az uniós csatlakozást követően - a tárgyalások mai állása szerint - nem kerülhet rosszabb helyzetbe a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék, mint a csatlakozást megelőzően. Ugyanakkor arról nem szabad megfeled keznünk, hogy a más szerkezet, az új megközelítés azt jelenti, ami az Európai Unió agrárpolitikájának lényege, hogy nem veszteségekért kárpótol, nem veszteségeket ellensúlyoz, hanem a piacon helytállni képes gazdák jövedelmét egészíti ki méltányos szintre. Ez az alapfilozófia, és nekünk is ebből kell kiindulni. Tisztelt Országgyűlés! Jelzem, hogy azok közé tartozom, akik az európai uniós csatlakozást esélyként fogják fel. Ehhez fogható esély utoljára talán ezer évvel ezelőtt volt, a honfoglalás vagy a keres zténység felvétele Magyarországon. Emlékezzünk vissza, ha más nem, a történelemkönyvek segítségével, hogy ezek a folyamatok, akár a honfoglalásról, akár a kereszténység felvételéről beszélünk, nem áldozatok nélküli feladatok volt. Nagyon sok áldozatot váll altunk akkor, és ez most sem lesz másképp. Ezért azt mondom, hogy csatlakozni, éspedig minden lehetséges áron, és ez a minden lehetséges ár nem mond ellent annak, ha úgy fogalmaznék, hogy csatlakozni, éspedig bármi áron. Ugyanis az Unió részéről egy objekt ív korlátja mindenféleképpen van a rossz megállapodásnak, ez az objektív korlát pedig az, hogy az Európai Uniónak nem érdeke, hogy olyan feltételeket kényszerítsen bármilyen tagjelöltre, bármilyen csatlakozó országra, amibe az belerokkan, és ezáltal beimpo rtáljon saját magának egy örökös konfliktushelyzetet, egy örökös kárpótlási szituációt. Tehát itt új szemléletre, új szokásrendre és új jogrendre van szükségünk ahhoz, hogy jól és okosan tudjunk helytállni az Európai Unióban.
