Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 13 (33. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz):
1960 most már több mint tíz éve tulajdonképpen azokat a támogatásokat, amelyeknek ennél simábban kellene eljutniuk a szolgáltatókhoz, illetve azokhoz, akik igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat. Tehát elkezdtünk egy gondolkodást, reméljük, hogy ezen a télen ezek a támogatások gyorsan eljutnak a szervezetekhez, és valóban hatékonyak tudnak lenni. Én azért hozzátenném ugyanazt, vagy megerősíteném azt, amit Béki Gabriella képviselő asszony is említett, hogy ez társa dalmi szolidaritás kérdése is. Én magam elég sokat dolgoztam hajléktalanszervezetekkel, és úgy láttuk, hogy akkor, amikor például a diszpécserszolgálat telefonszáma elérhetővé vált bárki számára, aki úgy látta, hogy valaki segítségre szorul az utcán, amiko r ez a telefonszám bekerült a köztudatba, látható volt villamosokon, elérhető volt különböző helyeken, akkor nagyon sokan segítettek, nagyon sokan telefonáltak, és lehetőség volt arra, hogy a krízisautó odamenjen, segítséget nyújtson akkor, ha erre valóban szükség volt. És pontosan ezeknek az eseteknek kapcsán azt látjuk, hogy nagyon fontos az, hogy legyen egyfajta közösségi kohézió, legyen egyfajta odafigyelés egymásra, mindenki a saját szomszédjára figyeljen, idős hozzátartozójára, ismerősére vagy olyanok ra, akik veszélyben vannak különböző szempontból. Azt szeretnénk, hogy ez tényleg egy összefogással történjen, az önkormányzatok is segítsenek, tegyék meg azt, amit ők a saját területükön meg tudnak tenni. A kormány mindenképpen szeretné megtenni azt, ami a saját kompetenciájába tartozik, és dolgozzunk együtt azon, hogy a társadalmi szolidaritás valóban segítse mindazokat, akik veszélyben vannak, segítsen jelezni akkor, ha valaki bajban van. Még egy dolgot említenék meg, hogy a kormány most pénteken fogja t árgyalni azt a javaslatcsomagot, ami a téli krízisellátásra vonatkozik, és ennek tulajdonképpen ilyen szellemű javaslatait tartalmazza, tehát ez egy széles összefogással, társadalmi összefogással történjen úgy, hogy mindenki a saját helyén megteszi azt, am it ő hozzá tud tenni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Köszönöm. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Deutsch Tamás frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselője, "Budapest, Budapest, te csodás ..." címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Néhány hét múlva a rendszerváltoztatást követő 13. költségvetési év törvényjavaslatát kezdjük el tárgyalni, és annyit már bizonyosan megállap íthatunk, hogy a 13as szám nem vált szerencseszámává Budapest fővárosnak, a Fővárosi Önkormányzatnak, illetve a kerületi önkormányzatoknak, hiszen a Medgyessykormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat a rendszerváltoztatás óta a legkedvezőtle nebb, a leghátrányosabb, a legsúlyosabb gazdálkodási problémákat okozhatja a Fővárosi Önkormányzatnak, illetve a kerületi önkormányzatoknak. Nemrégiben ért véget a 2002es önkormányzati választási kampány, örülünk, hogy véget ért, de engedjék meg, hogy egy etlenegy gondolatot most felidézzek önöknek. Demszky Gábor főpolgármester, főpolgármesterjelölt úr előszeretettel fogalmazott úgy minden fórumon, hogy a főváros irányításában nyolc esztendőn keresztül gazdasági, míg négy esztendőn keresztül politikai elle nszélben kellett hajózni. Ne vizsgáljuk ennek az állításnak az igazságtartalmát, egyfajta gondolati játékként fogadjuk el, hogy Demszky Gábor igazat mondott - bár nehéz ebből kiindulni. Itt lett volna tehát a lehetőség a Medgyessykormánynak, hogy ne csupá n a tavaszi parlamenti és az őszi önkormányzati választásokon tett ígéreteit teljesítse, hanem a költségvetési törvény benyújtásával ezt a kedvezőtlen széljárást is megváltoztassa. Mi történt ehhez képest? Előttünk fekszik egy olyan költségvetési törvényja vaslat, amelyben egyetlenegy fillér sincsen az M0ás oly sokat ígért továbbépítésére. Egyetlenegy fillér sincsen az oly
