Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - ELNÖK (dr. Szájer József): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
1936 egy üveggyár, voltak bányák, volt timföldgyártás, nos, ott nagyon sok ember egészségi ártalmak miatt k erült abba a helyzetbe, amibe került. Ezt sajnos sem a munkaügyi törvény, sem a foglalkoztatási törvény nem próbálta megfelelően rendezni, hiszen ezek az emberek 4550 éves kort értek meg, egészségkárosodással élnek, és a jelenlegi törvényekben az van megf ogalmazva, hogy 67 százalékos rokkantnyugdíj esetén újabb vizsgálatot kell végezni annak érdekében, hogy kikerüljön a rokkantnyugdíjas minősítésből, és lehetőleg álljon munkába. Nem biztos, hogy munkába tud állni, mert aki a bányában eltöltött harminc évet , annak az ujjait kütyük előállítására vagy tízezer darabszámra történő termelésre nem lehet átállítani - azok képtelenek rá. Először is ezeket a kérdéseket kellett volna rendezni, és úgy érzem, ezzel még mindig adósak vagyunk. Adósak vagyunk annak a réteg nek, amelyik sajnos egészségkárosodása miatt elvesztette a munkahelyi kedvezményeket - mert a rendszerváltozás után sorra elvesztették a különböző munkahelyi kedvezményeket, millió ilyen példát tudnék sorolni , és ezeket az embereket nagyon nehéz a munkáb a visszavezetni. Egy eklatáns példát mondok erre. Az Új Atlantisz térségi társulás az elmúlt két év folyamán három alkalommal nyert el közmunkaprogramot. Ez a társulás 35 településen van jelen, és végezzük a közmunkát. Sőt mi több, most már ott tartunk, ho gy az a település, ahol nincs közmunkára alkalmas személy, kölcsönkér a másik településtől. Vagyis ez is egy lehetséges változat. De azt is el tudom mondani, hogy amikor 2001ben száz főt foglalkoztattunk, akkor tizenkettőt vissza tudtunk vezetni a munka v ilágába, akár úgy, hogy a közmunkaprogram keretén belül maga a társulás kezdeményezett különböző szakmai képzéseket azért, hogy ezek az emberek valóban visszavezetésre kerüljenek a munka világába. De önmagában azt kimondani, hogy az előző kormány vagy az a zelőtti kormány a maga részéről nem tett meg mindent, szerencsétlen megfogalmazás. Ha bekerülünk az Európai Unióba - és az MDF bízik benne, hogy bekerülünk, hiszen talán Antall József volt az első, aki úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nincs más altern atívája, mint az Unióhoz történő csatlakozás , egészen biztos, hogy az is teremteni fog egy olyan folyamatot, amelyben meg fog jelenni egy új típusú munkanélküliségi forma. Egészen biztos, hogy meg fog jelenni, hisz újból át fog alakulni a magyar iparszer kezet bizonyos szegmense. Amikor tehát itt azt mondjuk, hogy a teljes foglalkoztatás megteremtése, az a parlamenti képviselők által megfogalmazott végleges cél. De ezek a folyamatok mindig újrateremtődnek, és mindig újabb és újabb olyan problémákkal fogunk szembenézni, amelyeket a mindenkori kormánynak, a mindenkori parlamentnek meg kell oldani. Ezért kérek mindenkit arra, hogy amikor szakmai vitát próbálunk lefolytatni, akkor ne tekintgessünk visszafelé, mert később ugyanígy visszafelé fog ez elsülni. Ez n em szerencsés dolog. Keressük azt az utat, amely alapján Magyarországon a foglalkoztatást, az egészségkárosodást, a jelenlegi tendenciát úgy tudjuk módosítani, hogy valóban mindenki megtalálja a megfelelő számítását. Nem azt mondom, hogy azon a szinten, ah ogy az Unióban a bérezések folynak, de ezt valamilyen módon mégiscsak rendezni tudjuk. Egyetértek azzal, amit Lezsák Sándor képviselőtársam elmondott. Szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani, hogy az uniós törvényekkel kapcsolatban nagyon sok olyan do lgot visz be a törvényi módosításba, amely ha hatályba lép, akkor a magyar állampolgárra még nem vonatkozik, mert nem vagyunk Uniótagok, de ha úgy értelmezzük, hogy a jog szerint a hatálybalépése után meg lehet követelni, akkor el kell dönteni, hogy az un iós állampolgárra a Magyarországon való lakhatás esetén milyen mértékben vonatkozzék. Mindenképpen szeretném, ha ezt egy olyan záradékkal látnánk el, hogy Magyarország uniós csatlakozása azután vonatkozik azokra az állampolgárokra, akik jelen pillanatban a z Európai Unió tagjai, de ma már Magyarországon élnek és a hatálybalépés után bizonyos joggal rendelkezhetnek. Szeretném, ha ezt közösen értelmeznénk, és olyan törvényt alkotnánk meg, amely a csatlakozás után lép teljes egészében hatályba. S az uniós törvé nyek nemcsak a foglalkoztatásban, hanem más területeken is bekapcsolódnak ebbe a rendszerbe, úgyhogy ezt érdemes nagyon pontosan végignézni, és úgy értelmezni, hogy az valóban fontos és szükséges.
