Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 12 (32. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény... - ELNÖK (dr. Szájer József): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
1927 meghosszabbodott természetesen, hiszen ha valaki vállalta, hogy szervezett képzésb en vesz részt, akkor ez az ellátási forma másfél évre emelkedett. Megszüntettük a jövedelempótló támogatást, de bevezetésre került az önkormányzatok szervezésében a közcélú munka, és a rendszeres szociális segély feltételrendszere is újból szabályozásra ke rült. Ennek megfelelően legalább 30 napra kellett munkát biztosítaniuk a segélyt kérő számára a helyi önkormányzatoknak. Az ellátórendszer átalakítása mellett természetesen sor került az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök kiszélesítésére, a munkahelyte remtő beruházások támogatására, a Széchenyiterv bevezetésére. Támogattuk a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek az egyéni vállalkozókkal együtt állítják elő a hazai bruttó termék több mint felét, és működtetik a munkahelyek mintegy kétharmadát. Az új munkahelyek teremtésének támogatásán túl fontosnak tartottuk azokat a speciális foglalkoztatási és fejlesztési programokat, amelyek kiemelten kezelték a hátrányos helyzetű régiókat. A regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölésére ipari parkok, inkubáto rházak, logisztikai beruházások megvalósításának támogatására került sor. A jóváhagyott, elfogadott törvények hatására jelentősen csökkent a munkanélküliség és nőtt a foglalkoztatottak száma. (21.40) A munkanélküliségi ráta az európai uniós tagországok átl agának alatta helyezkedett el, ugyanakkor nem sikerült elérnünk a foglalkoztatottak arányának azt a mértékét, amely eléri az uniós átlagot. Igaz, hogy a gazdasági növekedés nőtt az elmúlt időszakban, de ez a gazdasági növekedés nem hozza magával együtt azo nnal a foglalkoztatottak számának növekedését, illetve a munkahelyek teremtését. Néhány számmal hadd illusztráljam mindazt, amit elmondtam. 1997ben a gazdasági növekedés 4,6 százalékos volt, ugyanakkor a foglalkoztatottak számának a növekedése nulla. 1998ban 4,9 százalék a gazdasági növekedés, a foglalkoztatottak számának a növekedése 1,4 százalék. 1999ben 4,4 százalék, illetve 3,1 százalék, és amit Gúr képviselő úr megemlített, 2000ben az 5,2 százalékos gazdasági növekedés mellett 1 százalék volt a fog lalkoztatottak számának a növekedése. Nos, ennek a helyzetnek a felismerése az Európai Unió tagországaiban is gondolkozásra késztette azokat a szakembereket és döntéshozókat, akik ezzel a témakörrel foglalkoznak, hiszen az Európai Tanács luxemburgi rendkív üli ülésén fogadták el azt a négy alappillért, amelyet később mi a polgári kormány időszakában iránytűként használtunk. E négy alappillér közül az egyik a foglalkoztathatóság növelése, a másik a vállalkozások fejlesztése, támogatása, a harmadik a munkaerőpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség elősegítése mind a munkaadónál, mind a munkavállalónál, a negyedik pedig az esélyegyenlőség érvényesülésének támogatása. Amint a bevezetőmben elmondtam, a kis- és közepes vállalkozások támogatása, a regionális k ülönbségek leküzdése, illetve a különböző beruházások támogatásához kapcsolódó elképzeléseink mind ezeket a célokat szolgálták; azon adatok alapján, amelyeket ismertettem, úgy tűnik, hogy nem is haszontalanul vagy érdemtelenül. Tisztelt Képviselőtársaim! A választásokat követően, a kormányváltás után érdeklődéssel vártuk, hogy az MSZP választási, illetve kormányprogramja ismeretében milyen elképzelésekkel áll elénk az a szaktárca, amely négy év kihagyás után ismét megalakult, és zászlajára tűzte 3400 ezer munkahely megteremtését, a munkanélküliség csökkentését. Ez idáig, tisztelt államtitkár úr, nem igazán kényeztettek el bennünket! Bizonyára folyik műhelymunka a minisztériumban, erről olykor az újságokban olvasunk is, de sem mint fideszes képviselő, sem pe dig mint a foglalkoztatási bizottság tagja, nem sikerült közelebbről megismerkednünk hosszabb távú célkitűzéseikkel. Amit eddig benyújtottak és ami most itt fekszik a tisztelt Ház asztalán, nem igazán azokat a célokat szolgálja, amelyeket önök szeretnének megvalósítani, és amelyet mi ígéretünkhöz híven támogatni kívánunk. Nem értünk egyet azzal, hogy visszahozzák azt a fajta támogatást, amelyet most ugyan álláskeresést ösztönző juttatásnak neveznek, de amelynek tulajdonképpen a lánykori neve jövedelempótló támogatás. Az alanyijogúsággal nem értünk egyet. Abban az esetben, ha önök
