Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 6 (31. szám) - Egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1700 Köszönöm szépen, elnök asszony. Engedjék meg, hogy folytassam. Az előző felszólalásomban lényegében lezártam az egészségügyi törvény módosításával kapcsolatos aggályaink ismertetését. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló ’97. évi LXXXIII. törvény módosítása kapcsán is azonban számos kérdés merül fel. Mi indokolja a 16. § (1) bekezdés d) pontjának mód osítását? A jelenlegi szabályozás szerint "a biztosított jogosult szenvedélybetegekkel foglalkozó, az illetékes orvosszakmai kollégiumok által elismert rehabilitációs ellátásra". Tehát a miniszter asszony expozéjával szemben ez most is biztosítva van. Ha a jelen törvényben lefektetett javaslat elfogadásra kerül, akkor jogosult lesz szenvedélybetegsége esetén a külön jogszabályban meghatározott ellátásra. Az indoklás szerint a módosításra azért van szükség, mert az ellátásra való jogosultságot nem határozhat ja meg szakmai grémium. Az én értelmezésemben - és ezt mások is osztják - a jelenlegi szabályozásban az orvosszakmai kollégium nem a személy jogosultságáról, hanem a szolgáltató szakmai megfelelőségéről dönt, tehát nem állja meg a helyét az indoklás. Valam i másról lehet szó. Nem világos, hogy a 18. § (2) bekezdésében biztosított lehetőség, mely szerint a biztosított jogosult fogpótlás és fogszabályozó készülék, illetve hallókészülék és tartozékai árához nyújtott támogatásra, amennyiben ezek kiszolgálására r endelésen, illetve audiológiai szakrendelésen kerül sor, pontosan mely szolgáltatókra terjed ki. A biztosítóval szerződésben állókra vagy minden szolgáltatóra? Továbbá ezekben az esetekben is gyógyászati segédeszköz forgalmazására szerződést köthet az OEP a szolgáltatókkal, vagy sem? Mit jelent pontosan az, hogy "a biztosított részleges térítés mellett jogosult az egészségügyi ellátás keretében igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra"? A szó szerinti értelmezés alapján az összes egészségügyi ellátásra - tehát alap, szak- és fekvőbetegellátásra - vonatkozik a javaslat. De nagyon nehezen értelmezhető az "egyéb kényelmi" kifejezés. Az indoklás azt írja: "a betegellátás szakmai szükségletét meghaladó kényelmi szolgáltatás." Tehát ha a rendelő várótermébe egyszerű szék vagy pad helyett például bőrfotelt helyezek el, már szedhetek térítési díjat. Ez különösen akkor érdekes, ha a közelben hírehamva nincs másik szolgáltatónak, tehát a beteg nem tud választani, hogy igénybe kívánjae venni a kényelmi szolgálta tásomat, vagy sem. Egyértelmű, a teljes körű copayment irányába történő szabályozásról van szó. Megfontolandó, hogy akkor, amikor a gyógyszerkassza féken tartása folyamatosan jóformán megoldhatatlan feladat elé állítja a mindenkori kormányzatot, szabade allopátiás gyógyszerekhez támogatást nyújtani. Ki fogja meghatározni, hogy mely szerek kerülnek be a támogatandó körbe? Nem lenne gazdaságosabb és igazságosabb, ha a beteg kapna támogatást szigorúan szabályozott keretek között? Jelen formájában ez a szabál yozás a protekcionizmus és a korrupció melegágya. (11.00) Mint elképzeléssel egyet lehet érteni, de jelen szabályozási formában aggályosnak tűnik és sok problémát fog okozni a 22. §, mely szerint a MEP ellenőrző hálózatának szakemberei útján ellenőrzik a f olyósított pénzeszközök felhasználását. Egyrészt az OEP nem felügyeleti szerv, nem ellenőrző hatóság, erre már bírósági döntések is rámutattak. Másrészt a pénzügyi ellenőrzésnek és általában az ellenőrzésnek akkor van értelme, ha számon kérhető, tehát enne k megfelelő szabályozás szükséges, azaz elfogadott gazdálkodási szabályzat vagy protokoll, amelyet a szolgáltatóval kötendő szerződésben rögzítenek. Tudomásom szerint nem állnak rendelkezésre ezek a szabályozások. Elfogadhatatlan és diszkriminatív a táppén z 28. §ban történő szűkítésére tett javaslat. Az előterjesztő biztosított és biztosított között tesz különbséget, szerzett jogot sért, és a biztosítottak jelentős körét eleve csalónak tekinti. Az ellenőrzések hatékonyságának növelésével kellene megoldani a problémát. A 36. § a jogalkotási rekordok könyvébe kívánkozik. Nem hiszem, hogy újkori demokráciánkban előfordult volna, hogy egy paragrafuson belül a kormány 20, az ágazati miniszter 21 rendelet alkotására kérne felhatalmazást, legalábbis az előző kormá nyzati ciklusban nem volt ilyen. Arról
