Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 5 (30. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Szabó Gábor (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter:
1574 minket ez a cikk arra, hogy a NATOban milyen vélemény alakul ki rólunk. Elronthatjuk azt a képet, amely Magyarországról pozitív képként kialakult az európai uniós csatlakozás előtt is, ha itt értelmetlen vita lesz. Ezért a harmadik tanulság az, képviselőtársaim, hogy illik a tükörbe n ézni, még akkor is, ha kényelmetlen, és a jobboldalnak illik levonni a tanulságokat e cikk kapcsán. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Frakcióvezetőhelyettes úr napirend előtti felszólalására Juhá sz Ferenc honvédelmi miniszter úr reagál. Miniszter úr, öné a szó. JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igazság szerint humorizálhatnék azon, hogy '99 márciusában a kormány egyik fe le kitüntette a kormány másik felét a NATOtagság kivívásában végzett nagy tevékenységért - emlékszem, Homoki János is igen magas kitüntetést kapott akkortájt , de nem szeretném. Sokkal inkább azt szeretném önöknek elmondani, hogy a dunai árvíz idején, ti sztelt képviselőtársaim, egyik fideszes polgármester úrral mentünk megnézni a dolgozó katonákat. A katonák dolgoztak a gáton, miközben a civilek katasztrófaturizmust hajtottak végre, nézték sátorból, hogy a katonák hogyan dolgoztak. Azt mondta a polgármest er úr, és mélyen egyetértettünk, hogy ez katasztrófa (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Medgyessy meg...) , hiszen nézzék meg, hogy mit csinálnak az emberek. Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Azok is, akik bekiabálnak! Nem engedhetjük, hogy Magyarország ugya nebbe a szituációba sodródjon. Nem engedhetjük, hogy Magyarország játsszon el egyfajta katasztrófaturizmust. Nem engedhetjük, hogy mi magunk várjuk el, hogy mások védjenek bennünket, miközben mi magunk is védelemre szorulunk; akkor úgy gondolom, hogy szüks éges, indokolt és fölöttébb időszerű a hozzájárulásunk átgondolása, a hozzájárulásunk biztosítása. Emlékezzenek vissza arra, hogy amikor a kilencvenes évek elején Barcsra kazettás bomba esett, mindenki egyként kiáltott segítségért. Emlékezzenek arra vissza , amikor migráció érkezett több tízezer ember formájában, mindenki segítségért kiáltott. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból.) És jött a kansasi farmer fia, jött Oslóból a másik több mint tízezer külföldi, részint védeni a mi biztonságunkat. Nos, tisztelt ké pviselőtársaim, ebben a szituációban nekünk is van kötelezettségünk. A kötelezettségünk az, hogy a saját erőforrásainkhoz mérten, a saját lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk a hozzájárulást a békéhez, mert tisztelettel kérdezem önöket a másik oldalon: vane fontosabb nemzeti érdek a békénél? Vane fontosabb nemzeti érdek önök számára annál, mintsem hogy békésen, kiegyensúlyozottan éljünk? Azt hiszem, hogy nem nagyon, és ha nincsen, akkor nekünk kötelességünk, ha tetszik, erkölcsi kötelességünk hozzájárulni a nemzetközi békefeladatokhoz, erkölcsi kötelezettségünk felkészíteni a magyar társadalmat arra, hogy a magyar biztonságot sok esetben és sok helyütt, a határainkon túl tudjuk védeni. (10.10) Ez nem jelenti azt, képviselőtársaim, hogy feleslegesen veszélye ztetnénk magyar katonákat. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzeti érdeket óvjuk és védjük. Ami pedig a profi haderő kialakítását illeti, nagynagy örömömre egy tegnapi tévévitában a Fidesz képviselő je azt mondta, hogy maguk is a leggyorsabb megvalósításra törekszenek. Végre van egy olyan pont, amikor találkozik az elképzelésünk. Végre valahára le tudunk ülni és szót tudunk váltani arról, hogyan lehetne önkéntes profi haderőt kialakítani, mert hiszen teljesen természetes, hogy az új, korszerű feladatoknak már önkéntesek tudnak megfelelni. Én ezt a helyzetet üdvözlöm, és azt szeretném önöknek elmondani, hogy mi az elmúlt fél esztendőben gyakorlatilag elkezdtük a profi haderőre történő áttérést. Az is lá tszik és jól látszik, hogy minél közelebb kerülünk a megvalósításhoz, annál több feladat bukkan elő, annál több olyan dolgot kell megoldanunk, ami fontos. De egy biztos: a Magyar
