Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolója a Magyar Országgyűlés számára az 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról; a Hungária Televízió Közalapítvány 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról szóló beszámolór... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1541 Duna Televízió esetében is szükségessé vált. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elmondtam: nem vádolunk senkit, nem arról van szó, hogy valamiféle szabálytalanságokra akarunk fény t deríteni, hanem arról van szó, és ezt is pontosítottam, most megismétlem, hogy mivel nem működött ellenőrző testület, ezért egy elfogulatlan, a törvény által arra hitelesített és felhatalmazott, szakmailag is felvértezett testület tárja az Országgyűlés e lé, hogy a Duna Televízió tisztességes és minőségi működéséhez mennyi közpénzre van szükség. Ezt szeretnénk tudni, ezért kell ez az intézkedéssor, ezért van benne az ajánlásunkban. Ezzel kapcsolatosan egyébként az ellenőrző testület és a közalapítvány cson kaságának a működésével kapcsolatban a beszámolóban az alábbiakat olvashattuk, idézem: "A beszámoló időszakban a kuratórium csonka elnökséggel működött. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a részvénytársaság tevékenységében vállalt és a törvény által meghat ározott feladatainak teljesítésében semmi zavart nem okozott a jelzett körülmény." Őszintén szólva ezen az utolsó mondaton éppúgy megakadt a szemem, mint az imént az MTVvel kapcsolatosan említett 2 milliárd forintos túlfizetésen. Többször elolvastam ezt a mondatot is: semmi kétség, a beszámoló szerzői azt állítják, hogy a jelzett körülmény semmi zavart nem okozott. Eltűnődtem: vajon a szerzők miért írták le ezt a számomra oly nehezen érthető, meg nem gondolt gondolatot? Talán nem olvasták a törvényt? Vagy elolvasták ugyan, de úgy vélik, hogy valaminek a fele azonos az egészével? Azt gondolják, négy egyenlő nyolccal? Azaz ha a kuratórium elnökségében csupán kormánypárti delegáltak ülnek, az éppen olyan, mintha ott lennének az ellenzéki delegáltak is? Vajon u gyanezt gondolnák akkor is, ha a jelenlegi kormányzó többség valamiféle ócska trükkel vagy politikai fondorlattal létrehozná a csupa kormánypárti delegáltakból álló ellencsonkakuratóriumot? Vajon ez sem zavarná őket? A kulturális bizottság ülésén is elmon dtam, itt is elmondom, az a körülmény, hogy a csonka kuratórium kormánypárti tagjait zavartae az ellenzék képviselőjének a hiánya, kinekkinek a magánügye; van, akit zavar, van, akit nem zavar - lelkük rajta. Valakinek akár még kényelmesebbnek is tűnhet a z ilyen jellegű kurátori tevékenység, hiszen nem kell egyeztetni, nem kell vitatkozni, nem kell közös állásfoglalásokkal bíbelődni, és nem kell kölcsönösen elfogadható elnökjelölteket sem keresgélni, mert valljuk be, az ilyesmi soksok vesződséggel jár. A demokrácia, és különösen a konszenzuális demokrácia igencsak időigényes foglalatosság. A médiatörvény pedig kifejezetten ez utóbbit írja elő, vagyis a mindenkori kormányzó oldal, a mindenkori ellenzéki oldal és a társadalmi szervezetek képviselőinek az egy üttműködését. Mindezek ellenére, töredelmesen elismerem, engem bizony fölöttébb zavarna a csonka kuratóriumi kényelem, zavarna, mert törvénytelennek, antidemokratikusnak és erkölcsileg is elfogadhatatlannak érezném a helyzetet. Zavarna, mert van némi fogal mam a kizárólagos hatalomgyakorlás, valamint a kiegyensúlyozott többpárti demokrácia közötti különbségről. És zavarna azért is, mert mióta az eszemet tudom, az európai típusú, tehát a morális megfontolások által vezérelt demokrácia mellett köteleztem el ma gam. Szeretném remélni, sőt őszintén szólva hinni is szeretném, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége ezekről a kérdésekről hozzám hasonlóan vélekedik még akkor is, ha mostanság netán az ellenzéki padsorokban foglal helyet. (16.10) Amit viszont teljes bi ztonsággal állíthatok, mi, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői, függetlenül attól, hogy szocialista demokratáknak, szociáldemokratáknak vagy akár szociálliberálisoknak mondjuk magunkat, valamennyien az emberek közötti egyenlőség elvét vallju k. Ebből eredően elítéljük az emberek közötti alávetettség és fölérendeltség minden formáját. Az európai demokráciát egyenjogú és egyenrangú szabad emberek társadalmának tartjuk, amelyhez méltatlan volna akár a faji, akár a felekezeti, akár a világnézeti m egkülönböztetés bármely formája, és amelyben nem lehet helye semmiféle hatalmi kisajátításnak vagy oktalan kirekesztésnek.
