Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának beszámolója a Magyar Országgyűlés számára az 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról; a Hungária Televízió Közalapítvány 1997. áprilistól 1998. márciusig terjedő időszakról szóló beszámolór... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke:
1538 sorsát, döbbenetes sorsát megismerve talán nem ukránoznának, ruszkiznának, szlovákoznának oly természetességgel, mint most. Megtanítani tisztelni mindenkit, akik megtarthatták kultúrájukat, nemzetüket, vallásukat, ez is a célunk. Az előző évtizedekben alig esett szó arról, hogy a határon túl is élnek magyarok, mert sokfelé szaggatták ezt az országot. De azt sem nagyon tudták, hogy az anyaországon belül is kultúrájukban sokszínű nemzetiség él, akik itt születtek, és vannak olyanok is, akiket elzavartak otthonukból. (15.50) E témával kapcsolatosan ajánlom a Felvidéken az udvardi kitelepítettek emlékművét is az érdeklődők figyelmébe. Végre meg kellene tanulnunk tisztelni mindenkit, akik rettenetes áldozatok árán, de megőrizték nemzetiségüket, vallá sukat. Ha nem ezt tesszük, akkor ez nekik olyan, mint az arculcsapás. Tapasztalatból tudom, hogy a határon túl élő magyar családoknál az egymás és a másik gondolatának, mentalitásának, szabadságának, véleményének tisztelete parancs volt. A szolidaritási lá nc titokban működött, mert a közösségi együttléteket büntették. De ha ezt nem csináljuk, és az összetartozást, valamint az egymásért érzett felelősséget nem gyakoroljuk a mindennapi életben, akkor elpusztulunk. Ez mindennapi lecke volt, egyedüli túlélési s tratégiánk. Nem szeretném bizonyítva látni, hogy a csoportok, a nemzedékek közötti szolidaritás felmondása egy új világideológia része. Ha jól emlékszem, Ferge Zsuzsa mondta, hogy Magyarországon ez azért tudott ilyen gyorsan elfogadottá válni, mert voltak hagyományai a Kádárrendszerben. A Duna Televízió kulturális, történelmi értékeivel, szellemiségével fogja össze a nemzetet. Különleges helyzetben vagyunk, óriási felelősséggel, hisz nincs közös állam, de van közös kultúra. Kérem, segítsenek abban, hogy ez a nemzeti, európai, sőt világ értékű kultúra megmaradjon, mert ez az, ami összefog és segít megérteni a másikat. Köszönöm a figyelmet, és kérem a támogatásukat. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen elnök asszony felszólalását. Megadom a szót Pető Iván elnök úrnak, a kulturális bizottság elnökének, tízperces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó. DR. PETŐ IVÁN , a kulturális és sajtóbizottság elnöke : Elnök Asszony! Tisztelt kuratóriumi Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt kuratóriumi Tagok! - és akik itt vannak. (A páholyra tekintve:) Most látom: Tisztelt Duna Televízió Elnöke és Munkatársai! Tisztelt Ház! Nem kívánom megismételni az előző bizottsági ajánlás kapcsán elmondottakat, hiszen eljárási értelemben sok hasonlóság van, mint ez a bizottság i ülésen is kiderült, minden közszolgálati médium beszámolójánál nagyjából hasonló vita folytatható le a kuratóriumban. Akik ismerik a bizottság határozati javaslatát, azok tudják, hogy sok a párhuzamosság, tehát a csonka kuratóriumok, az ellenőrző testüle t kapcsán az előző vitában már elhangzottak, illetve a határozati javaslat kapcsán elmondottak itt megismételhetők lennének. Ettől szeretném megkímélni a tisztelt Házat. Röviden csak a tényeket kívánom ismertetni. A bizottság a határozati javaslatában az 1 997. évi beszámolót elfogadásra ajánlja, miután a kuratórium teljes volt, és semmiféle ilyen típusú probléma, amely alapvető formai akadályt jelentett a többség számára, a mostani többség számára, nem létezett. Elfogadásra ajánlja a beszámolót, az 1998. és ’99. évről szóló beszámolót is a bizottság. Itt azonban az indoklásban azt a tényt megállapítja és ismerteti a bizottsági határozati javaslat, hogy - talán vannak, akik még emlékeznek rá - az 1998as választások utáni parlamenti többség az akkor a parlame ntből kikerült pártok által delegált kurátorokat ellenzéki beállítottságú kurátornak minősítette, és a kuratórium kiegyensúlyozása jegyében az akkori kormánypártok által javasolt kurátorokat választott a parlament, ezzel a kuratóriumon belüli politikai ará nyok jelentősen megváltoztak. A későbbi döntés, alkotmánybírósági döntés egyértelművé tette, hogy ez az eljárás helytelen volt, a kurátorok közül az, akinek a javasló pártja kiesik a parlamentből, azóta
