Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 30 (29. szám) - A közvetítői tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1466 Köszönöm szépen. Megadom a szót Eörsi Mátyásnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. EÖRSI MÁTYÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttem felszólalt két frakció vezérszónoka, a Magyar Szocialista Párté és Fideszé, és egyben felszólalt két ügyvéd, akik pontosan ismerik ezt a problémát az ügyvédi gyakorlatukból. Én pedig felszólalok mint a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselője és egyben mint volt ügyvéd. Én most már ügyvédi praxist nem folytatok, de az hiszem, ebben a parlamentben egyedül vagyok, aki mediátor vagyok. Én ezt a törvényjavaslatot és a mögötte levő életet személyes tapasztalatból elég jól ismerem, és engedjék meg, hogy kicsit ilyen szemüvegen ke resztül is foglalkozzam ezzel a kérdéssel. A felszólalásomat két részre osztanám: beszélnék a mediálásról, majd beszélnék ezt követően a törvényjavaslatról. Úgy érzem, hogy a kettő kicsikét elválik egymástól, persze nem szükségszerűen. Kezdeném azzal, hogy a mediálás jó dologe. Erről képviselőtársaim - ügyvéd kollégáim, ha tetszik - beszéltek. Én egyetértek velük: a mediálásra nagy szükség van. Az én fejemen is átment, hogy helyese ezt mediálásnak hívni, vagy pedig jó egy magyar szót találni, ahogy fidesz es vezérszónok kollégám ezt javasolta. Azt mondom, hogy mind a kettő mellett szólnak érvek. Azt sem szeretném, ha a mediálás, az érdek megtalálásának a művészete a közvélemény szemében kicsit, mondjuk, az ingatlanközvetítésre süllyedne, ahol közvetítői tev ékenység folyik, egyszerűen a keresletkínálat összehozásával megtalálni az eladót és a vevőt. Ennél egy kicsikét másról van szó. Ez a fajta közvetítés, a mediálás egy szakma, egy művészet, mégpedig az egyezség létrehozatalának a művészete. Nem megismételv e sok mindent, amit képviselőtársaim mondtak, pereskedni rossz. Nemcsak az ügyfélnek, de még az ügyvédnek is rossz a pereskedés. Ügyvéd képviselőtársaim vagy azok az ügyvédek, akik hallgatják ezt a parlamenti vitát, pontosan tudják, hogy mennyire nehéz, am ikor valaki, akinek követelése van, megkeresi az ügyvédet, és azt mondja, hogy ügyvéd úr vagy ügyvédnő, hogy látja, milyenek az esélyeim. Az ügyvéd azt mondja, ha becsületes, hogy kérem szépen, nem tudom megmondani, mik az esélyek, hacsak nem egy feketefe hér ügyről van szó, ahol meg lehet mondani. Ott, ahol valóságos vita van, nehéz megmondani. Azt mondja az ügyvéd, hogy ha X. bíróhoz kerül, akkor jobb az esélye, ha Y.hoz, akkor rosszabb, mert Magyarországon még a bírói gyakorlat nem kellően kikristályoso dott sok tekintetben, főleg ahol új jogterületek vannak. De azt tudja az ügyvéd mondani az ügyfelének, hogy kérném szépen, ez az eljárás évekig fog tartani, nagyon sok pénzt föl fog emészteni, rengeteg energiájába fog kerülni, és nem tudom megmondani, hogy fog befejeződni. (10.10) Úgyhogy ezt elkerülni, azt hiszem, minden ügyfélnek, minden igazságát, jogát kereső polgárnak és vállalkozónak nagyon is indokolt, és a másik oldal is, akivel szemben követeléseket megfogalmaznak, jobban teszi, hogyha megpróbálja elkerülni a bírósági procedúra összes nehézségét, fáradalmát, és megpróbálnak ketten dűlőre jutni egymással. A mediálás tehát nem más, mint az egyezség létrehozatalának a művészete, azonban azt tudnunk kell, hogy a mediátornak vagy a közvetítőnek - szívese n elfogadom ezt a kifejezést is - az égadta világon semmilyen hatalma a felek fölött nincsen. Nagyon jól tette fideszes képviselőtársam, hogy az alternatív jogvitaeldöntési mechanizmusok között megemlítette, hogy van a bíróság és a mediálás között középut as megoldás. Itt van például a választottbíróság, amely valamelyest már egyszerűbb, kevésbé formális, mint a rendes bírósági eljárás, de azért a végén ott is ott van az állami akarat, ha a választottbíróság ítéletet hoz, akkor azt már végre lehet hajtani a z állami intézményrendszer segítségével. A mediációnál semmi ilyen nincsen. Emlékeznek a rendőrviccre, hogy hány rendőr kell a villanykörte becsavarásához. Van ennek egy pszichológus változata, amely úgy hangzik, hogy hány pszichológus kell egy villanykört e
