Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 29 (28. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - FONT SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1354 FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Osztom a megdöbbenésemet Rogán Antal képv iselőtársammal, mert sokan azt vártuk, hogy a munkaügyi miniszter a valós helyzetről beszél, nem pedig fikcióról. A valós helyzet az, hogy az IBM megszüntette gyáregységét. Hogy ezt törvényesen vagy törvénytelenül tettee, és egyezkedette a szakszervezete kkel, az majd a későbbiekben kiderül, de tény, hogy több ezer munkavállalónak egyik napról a másikra nincs többé munkája. Az előző években nagyon sokat hallottuk az akkori ellenzéki pártoktól, hogy a polgári kormány úgymond mi mindent nem tett meg a munkah elyek megtartásáért, sőt azok növeléséért. Most önök vannak kormányon, ezért szinte hihetetlen, hogy ne tudtak volna arról még a választások előtt, hogy az IBM mire készül. Nem lehetetlen, hogy önök tudtak róla, s nemcsak azért, mert önök mint kormányerők kellett, hogy egy ilyen létfontosságú döntés információjának a birtokában legyenek, hanem azért is, mert az MSZP padsoraiban ül annak a városnak a polgármestere is, ahol ez a kellemetlen esemény megtörtént. Sajnálom, hogy - úgy néz ki - miniszter úrnak ez sem fontos és nem tudott a saját pártján belül egyeztetni a polgármester úrral arról, mire készül az IBM. Azonban nemcsak az IBM dolgozóinak a közvetlen munkahelye került ezzel veszélybe, hanem az összes IBMet kiszolgáló, oda beszállító cég dolgozóié is. Tehát nem igaz az, hogy csak néhány ezer ember munkahelye vált bizonytalanná, hanem további ezrek munkahelye is. Miniszter úr egyetlen szót sem szólt arról, hogy mi az elképzelésük a későbbiekben. A hírekből tudhatjuk, hogy talán egy kormánybiztos is fogla lkozik ezzel a kérdéssel. De ez nem válasz az emberek jövőjét foglalkoztató kérdésre, hogy mi lesz holnap. Önök ebben az ügyben egyetlenegy lépést sem tettek, és cinkos módon hallgattak a várható kellemetlen eseményekről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az e llenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Ugyancsak két percben megadom a szót a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről Göndör István frakcióvezetőhelyettes úrnak. Frakcióvezetőhelyettes úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépe n a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha most én is átvenném azt, amit az ellenzéki frakcióvezetőhelyettes urak tettek, akkor azt is vizsgálni kellene, hogy mennyiben okozója ennek a helyzetnek a gazdaságba való indokolatlan beavatkozás. De a miniszter úr napirend előtti hozzászólása nem erről szólt. Azt gondolom, visszatérhetünk ahhoz, hogy a jó pap holtig tanul című régi mondás modern változataként a hozzáértés világversenyében való helytállás igényként fogalmazza meg az egész életen át val ó tanulást. A korszakos változások alapja az információs forradalom. A fokozott bizonytalanság - mint ahogy azt a mostani helyzet is bizonyítja - az egyénekre és a vállalkozásokra egyaránt nagy veszélyt jelent. Az emberi tényező kiemelkedő hangsúlyt kap, a tudástőke felértékelődött, az, hogy ki tanul gyorsabban és hatékonyabban. Magyarországnak változatlanul szüksége van a tőkére és a csúcstechnológiára, ehhez viszont szükségünk van a gyorsan alkalmazkodó, a többféle szakmai életre felkészült munkaerőre. A karrierre való felkészülés, az állandó tanulás készségének és képességének megtanulása elengedhetetlen. Az igazi szakadék rövid időn belül az információs szegények és az információs gazdagok között húzódik. A jól képzett információs elit és a leszakadó rét egek közötti szakadékot elsősorban a folyamatos és minden generációra kiterjedő át- és továbbképzési programokkal lehet szűkíteni. Az emberek képzése és munkához juttatása az állami és a gazdasági szféra közös felelőssége. Nem lehet mindent az államra hárí tani, terhelni. Nekünk az a szándékunk - és a kormányprogram erre esélyt teremt , a költségvetésben és az adótörvényekben megfogalmazott kedvezményekkel azt akarjuk elérni, hogy az emberek teljes jogú, a sorsukat mindenben irányítani képes állampolgárként élhessenek.
