Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP):
131 Ami a rám va ló hivatkozását illeti, természetesen nem mondott igazat. Tessék nyugodtan visszanézni a jegyzőkönyvben, benne van! Én nem azt mondtam, hogy azok voltak a vétkesek, akik alacsony szinten együttműködtek; én azt mondtam, hogy pusztán az együttműködés senkit nem tett vétkessé, képviselő úr, az önök soraiban ülőket sem, meg a mi sorainkban ülőket sem. Az a kérdés, hogy mit tett valaki, nem az, hogy hogyan próbálta az életét élni, és adott esetben esetleg hasznára válni ennek a társadalomnak az elmúlt harminchár om vagy negyven vagy akárhány esztendőben. Abban persze képviselő úrnak igaza van, hogy a jobboldalnak és a baloldalnak döntően más a Nagy Imréhez való viszonya. Ezt már egyszer elmondtam ebben a Házban: önöknek Nagy Imre egész egyszerűen hihetetlenül kény elmetlen. (Zaj, felzúdulás a Fidesz soraiban.) Kényelmetlen, mert baloldaliként ő, aki baloldaliként halt mártírhalált az elveiért, ő a legfőbb akadálya annak, hogy az ’56os forradalmat önök, a jobboldal ki tudják sajátítani. Márpedig tizenhárom éve erre törekszenek. Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem sajátítottuk ki.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről. DR. KOSZTOLÁNYI DÉN ES (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Mint hallották, tisztelt rádióhallgatók, Göndör úr már nincs itt, úgyhogy most nem tudom megválaszolni, nem most akarom megválaszolni az ellenségkép problémakörére tett megjegyzését; csak annyit, hogy a z ő elvtársai voltak azok, akik negyven éven keresztül minden országot, minden népet, amelyik a szovjet gyarmatbirodalom határain kívül esett, ellenségnek állítottak be. Itt most nem sorolok akkor Lumumbát, vietnami bélyeget meg szolidaritási bélyegeket, é n csak azt szeretném egyedül mondani, hogy egy közelebbi példa talán jobban érzékelteti, hogy hol bújik meg az ellenség. Carlos magyarországi finanszírozását feszegette a múltkor Medgyessy Péter úr, aki akkor volt a Pénzügyminisztériumban, úgy tudom, a nem zetközi osztályon dolgozott; valószínűleg tud erről a finanszírozásról valamit mondani - nem válaszol. Medgyessy Péter bankár nemzetközi pénzügyekkel foglalkozott, Carlos nemzetközi terrorista volt. Erről csak ennyit. Nagy Imréről viszont, Szabó úr: tudja, mikor kellene Nagy Imrét ünnepelni és mikor szeretnénk? Október 26án. Október 26án jutott el Nagy Imre oda, hogy vagy szétlöveti a magyar forradalmat, vagy melléáll. Ez a döntés, kérem szépen, eszméletvesztéssel együtt járó kisebb szívinfarktust okozott neki. Tudja, Szabó úr? Ez az emberi nagyság! Olyan nehéz döntés volt, hogy ez a történelmi tény. 26án kell Nagy Imrét ünnepelni. Mi ezt az embert tiszteljük és valljuk magunkénak. Nem vagyunk hajlandóak június 16án a gyilkosokat ünnepelni, önökkel karöl tve! Nagy Imre számunkra október 26a embere, amikor azt a döntést meghozta, amit a Bibliából is ismerünk, amire ön is hivatkozott. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces fölszólalásra megadom a szót Földe si Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon! FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már a múltkor is megfogadtam, hogy ilyen tartalmú vitákban nem veszek részt, és akkor sem akartam hozz ászólni, de Szijjártó Péter képviselőtársunk, Révész Máriusz képviselőtársam és most Kosztolányi Dénes képviselőtársunk is arra inspirált engem, hogy néhány gondolatot elmondjak. Szeretném önöket tájékoztatni róla, hogy én 1959ben születtem, és én sem vol tam még a szüleim elképzelései között sem, amikor azok az események történtek. Szó volt itt róla, és messze elkanyarodtunk a témától, hogy a szocialisták hogyan veszik a bátorságot, hogy egyáltalán itt vannak ebben a parlamentben és élnek, nemhogy még egy országgyűlési határozatot is beterjesztenek. Nos,
