Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról, a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1289 Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról, a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Folytatjuk délutáni munkánkat. Soron következik az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról, a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló tör vényjavaslat részletes vitája . Az előterjesztést T/944. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/944/9. számon kapták kézhez. Kedves Képviselőtársaim! A szabályozás terjedelmére, illetőleg a módosító javaslatok számára és az összefüggésekre tekintettel kezd eményezem, hogy a részletes vita egy szakaszból álljon. Az indítványról kézfelemeléssel határoz az Országgyűlés. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javasla tot elfogadta. Megnyitom a részletes vitát az ajánlásban szereplő 19. módosító javaslatokra. Tájékoztatom önöket, hogy a részletes vitában a képviselői felszólalási időkeret az elfogadott napirendi ajánlás szerint öt perc. Felhívom figyelmüket, hogy a Ház szabály 105. § (3) bekezdése értelmében a részletes vitában kizárólag a módosító javaslathoz vagy a módosító javaslattal érintett részhez lehet hozzászólni. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván felszólalni. (Jelzésre:) Köszönöm szépen. Lezsák Sá ndor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A 6. számú módosító javaslathoz nyújtottam be egy kapcsolt módosító java slatot, és ezt kívánom röviden megindokolni. Hiszen meggyőződésem, hogy minden embernek alapvető személyiségi joga megismerni a felmenőinek az adatait, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy éppen a személyiségi jogokra hivatkozva fosztják meg a leszármazotta kat az anyakönyvbe való betekintés jogától. És próbálom mindezt egy kicsit alaposabban körüljárni, de minden bizonnyal bele fogok férni a reám méretett időbe. A magyar történelemben a névviselés és a névváltoztatás joga az egyik legnehezebben szabályozható kérdés volt, ugyanis a nevet, az elnevezést nagyon gyakran a közösség, a szűkebb környezet ragasztotta az egyénre, és az egyén ez ellen csak keveset tudott tenni. A számos történelmi példa közül hadd említsek egyet: a régen csak Nógrád megyében élt, ma má r sok helyen lakó Labanc család történetét. A Thökölykorban egy bizonyos Nagy Mihály a kurucok ellen harcolt, ezért rá is ragadt a Labanc Nagy megnevezés, megkülönböztető név, hiszen már akkor is meglehetősen sok Nagy vezetéknevű, családnevű élt. Buda vis szafoglalása idején az ország jövője szempontjából is helyesen döntötték el a családtagok a pártállásukat, és ezen máig sincs mit restelkedniük. A Rákócziszabadságharc idején Labanc Mihály egyik fia hadnagyságig vitte a fejedelem seregében, mégis rajtuk m aradt a Labanc megkülönböztető név. 1724ben az utódok Nógrád megye közgyűlésén tiltakoztak az ellen, hogy őket Labanc néven nevezik, amikor minden korábbi hivatalos okmányukban a becsületes nevük a Nagy. Bátor tett volt ez a tiltakozás is, gondoljuk csak el, hogy még élt a fejedelem Rodostóban. Vajon hányan merték volna az ötvenes években megváltoztatni, mondjuk, a Rákosi családnevüket, arra való hivatkozással, hogy van nekik egy korábbi, becsületes nevük is? A család tiltakozása mit sem ért, a vármegye sz éttárta a karját, hogy ő nem tehet semmit a vármegyei közösség ragadványneveket osztó és használó kedve ellen.
