Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 7/2002-2006. ÜB (2002. szeptember 11-i) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1282 DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök titkosszolgálatokkal összefüggő tevékenységének és múltjának tényeit és következményeit vizsgáló bizottság tevékenységéről nem tudott jelentést készíteni, mert a vizsgálóbizottságban a vizsgálat eredményéről nem alakult ki többségi álláspont. A bizottság működésére megszabott, egyébként komolytalanul rövid határidő így anélkül telt el, hogy a bizottság érdemi munkáját befejezte volna. A bizottság kormánypárti tagjai saját, de a bizottság által el nem fogadott véleményüket önálló képviselői indítványként or szággyűlési határozati javaslat formájában az Országgyűlés elé terjesztették. Álláspontunk szerint ez az eljárás, illetve a benyújtott országgyűlési határozati javaslat súlyosan sérti a Házszabályt, valamint az ügyrendi bizottság korábban meghozott állásfo glalásait. Az ügyrendi bizottság az Országgyűlés elnökének megkeresésére az ügyben az imént ismertetett eseti állásfoglalást alakította ki, és ezzel a bizottság kormánypárti többsége Toller László és képviselőtársai házszabálysértő eljárását legalizálta. E döntéssel szemben fordulunk most az Országgyűléshez, hangsúlyozva azt, hogy a vitás kérdés mikénti elbírálása a parlament működésére messzemenő kihatással lehet. Toller László és képviselőtársai eljárása és az általuk benyújtott országgyűlési határozati j avaslat az alábbi okokból sérti a Házszabályt. A 36. § (5) bekezdése értelmében a vizsgálóbizottság tevékenységéről jelentésben számol be az Országgyűlésnek. A Házszabályból egyértelműen következik - és azt az 55/19982002. számú ügyrendi bizottsági állásf oglalás is megerősíti , hogy a vizsgálóbizottság által lefolytatott eljárásról csak a vizsgálóbizottság tehet jelentést. (14.50) Megjegyzem, hogy jogszabályaink más ügyekben másokat is feljogosítanak jelentés előterjesztésére, de országgyűlési képviselő j elentés előterjesztésére egyáltalán nem jogosult. Az említett kormánypárti képviselők, a Házszabály előírásait kijátszva, határozati javaslatnak álcázva, tartalmilag jelentést terjesztettek az Országgyűlés elé, melynek előterjesztésére a fentiek szerint ők semmiképpen sem, hanem csak a vizsgálóbizottság lenne jogosult. A javaslat szövegéből, megfogalmazásából, szófordulataiból egyértelmű, hogy olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek kimondására csak a kiküldött vizsgálóbizottság lenne jogosult. Csak néhán yat idézek adalékként: a bizottság megerősíti, tartalmazza a szöveg; vagy például: a bizottság az Országgyűlés 43/2002. számú határozatának megfelelően befejezte munkáját. Az indoklás szintén hasonló megállapításokat tartalmaz. Az ügyrendi bizottságban a k ormánypárti képviselők arra hivatkoztak, az 55/982002. számú ügyrendi bizottsági állásfoglalás megengedi azt, hogy a vizsgálat tárgyát képező kérdést érintően országgyűlési határozati javaslatot lehessen előterjeszteni. Ez valóban így van, de jelen esetbe n az országgyűlési határozati javaslat nem egyszerűen érinti a vizsgálat tárgyát képező kérdést, hanem az tartalmilag maga a jelentés, melynek előterjesztésére a képviselőknek természetesen az említett állásfoglalás sem ad lehetőséget. Miről is van szó jel en ügyben? Arról, hogy a szocialistaszabad demokrata képviselők azt remélték, hogy a vizsgálóbizottsági eljárás eredménye mentesítheti majd Medgyessy Péter miniszterelnököt a titokszolgálattal összefüggő tevékenységének a tehertételétől. Az eljárás azonba n nem vezetett erre az eredményre, és a vizsgálóbizottság többsége nem volt hajlandó kiállítani a miniszterelnöknek ezt a menlevelet. Tudnivaló, hogy a vizsgálóbizottságok működésének alapvető szabálya, hogy függetlenítse a politikai erőviszonyoktól a tevé kenységüket. Erre tekintettel a vizsgálóbizottságok paritásos elven épülnek fel, vagyis a kormánypárti és ellenzéki képviselők száma azonos. Ez alapvető garanciát jelent annak elkerülése érdekében, hogy a vizsgálóbizottságok akár kormánypárti, akár ellenzé ki politikai szándékok egyoldalú eszközévé válhassanak.
