Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
129 őszintén tette le az asztalra. Nincs is kétségem afelől, tisztelt képviselőtársaim, hogy Gedei József vagy Mécs Imre ilyen g ondolatokkal a fejében szólalt meg a mai napon. Ugyanakkor történt egykét dolog itt a parlamentben - az előbb éppen Balsai képviselőtársam utalt erre , ami jelzi, hogy itt azért problémák vannak. Mi lehet az oka annak, hogy a kormány ezt beterjesztette? Azt hiszem, Medgyessy Péternek igen nagy frusztrációt okozott, amikor tavaly a 301es parcellában kifütyülték azok, akik éveken, évtizedeken keresztül nem látogathatták meg a temetőben kivégzett hozzátartozóikat. Ez nagy frusztrációt okozhatott neki, és va lószínűleg ez az egyik oka annak, hogy azt gondolja, a parlamentben nem fogják kifütyülni, ha itt elmondja az ünnepi beszédet, és erről elég egy parlamenti határozatot hozni. Azt hiszem, magunkat tesszük komolytalanná, ha ilyen dolgok miatt parlamenti hatá rozatot hozunk. Aztán ma hangzottak el a parlamentben Szekeres Imre szavai, amelyek önmagukban vérlázítóak voltak. Nem akarok mindent idézni, csupán egy gyönyörű szép mondását. Azt mondta, a parlamentben a baloldalnak, a szocialistáknak más a viszonyuk Nag y Imréhez, mint a jobboldalnak, és - többek között - mi nem tudjuk elviselni azt, hogy Nagy Imre baloldali volt. Nos, tisztelt képviselőtársaim, én is úgy gondolom, hogy Nagy Imréhez a jobboldalnak és a baloldalnak alapvetően más a viszonya, és ez a viszon y abból fakad, hogy Nagy Imrét nem a jobboldal végezte ki, hanem a baloldal. Még egyszer mondom: nem a jobboldal végezte ki, hanem a baloldal. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök ezzel tisztességesen szembenéznének és éreznénk, hogy szembenéznek ezzel, akko r a mi véleményünk is valószínűleg más lenne ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Csak hát nem ez derül ki. Az önök padsoraiban rengetegen a Szocialista Párt Központi Bizottságának a tagjai voltak. S ennek a Központi Bizottságnak az egyik képviselője, Katona Béla - kicsit méltánytalan, hogy épp őt idézem, de az ő hozzászólása jelent meg az újságokban; lehetne ennél cifrább idézeteket is találni, de most az ő idézete van itt a kezemben , amikor Pozsgai Imre kimondta, hogy népfelkelés történt ’56ban, a következőt mondta: “Az az érzésem, és nem akarok itt részletekbe belemenni, hogy ezt a népfelkelést már nem tudjuk kitörölni a nép szótárából, ez mindenképpen benne fog maradni, de nagyon jó lenne, ha határt szabnánk és megmondanánk, hogy tovább nem megyün k, hiszen alighogy a ’népfelkelés’ szó elhangzott, a következő héten már különböző ellenzéki csoportok gyűlésein ez úgy aposztrofálódott, hogy jó, jó, ez az első lépés, a népfelkelést elismeri a párt, de ez nem népfelkelés, hanem forradalom és szabadsághar c volt. Nekünk ebben viszont valóban le kell tennünk nagyon keményen a határt, hogy eddig és ne tovább.” Nagyon örülnék, ha Katona Béla itt lenne a parlamentben ezen a vitán és azt mondaná, hogy amit nem olyan régen, tizenkét évvel ezelőtt, 1989 februárjáb an - emlékezzünk, 1989. június 16án temettük el Nagy Imrét , néhány hónappal Nagy Imre temetése előtt mondott, most már nem tartja aktuálisnak. Vagy például Horn Gyula ugyanezen a központi bizottsági ülésen - amelyen önök közül többen jelen voltak - azt mondta, “nem szabad megengednünk, hogy ’56 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel, és ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést” és így tovább. Mondta ezt Horn Gyula, aki szintén az önök padsoraiban ül. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a gond, hogy nem látjuk azt, önök ezeket ma másként gondolnák és más a véleményük. Nagyon örülnék, ha Horn Gyu la - nagyon aktuális lenne, ha itt lenne közöttünk - éppen a mai napon elmondaná, hogy a tizenkét évvel elmondott szavait ma már másként gondolja. Ha ezt elmondaná, és ezt többen elmondanák az akkori Központi Bizottságból, akkor valóban azt gondolhatnánk, hogy többen szembenéztek a múlttal. De sajnos ez nincs teljesen így. Még egyszer mondom, más a viszonyunk Nagy Imréhez, nem mi végeztük ki, nem mi nem engedtük több évtizeden keresztül eltemetni, és nem mi nem engedtük a rokonaiknak több évtizeden keresztü l, hogy meglátogassák a hallottaikat a 301es parcellában. Ezek nem mi voltunk. A Központi Bizottságnak annak idején, még a nyolcvanas évek végén is ebben komoly felelőssége volt. Nagyon
