Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter:
1275 hogy legyen közös tartománya, és ha ezt tartjuk fontosnak, akkor az Országgyűlésnek esélye van arra, hogy jó döntéseket hozzon. Tisztelt Képv iselőtársaim! Ami a kérésemet illeti, csak részben talált meghallgatásra, de nincs tökéletes boldogság. Az ellenző képviselőcsoportok nevében elhangzott vezérszónoklatok nyugodtnak mondható hangvétele tükrözte az előzetes felkészülést, a megkomponáltságot. Az ellenzéki frakciók vezérszónokai azt tartották figyelemre méltónak, hogy nem építjük le azt a családtámogatási rendszert, amelyik jelenleg már sikeresen működik. Figyelmüket bizonyára elkerülte az a tény, hogy a kormány több alkalommal is hangsúlyozta, hogy nem elvenni akar, hanem adni szeretne a családoknak. Ellenzéki képviselőtársaim mondatait - és idézek: egyetértünk azonban a családi pótlék 20 százalékos emelésével és a 13. havi ellátás bevezetésével, vagy támogatjuk az előterjesztésben szereplő any asági támogatás növelésének szándékát - akár elismerésnek is tekinthetem. Köszönöm ezeket a bátorító és támogató mondatokat. Őszintén remélem, hogy a törvényjavaslat elfogadásakor is ebben a szellemben fognak a másik, az ellenzéki oldalon is majd szavazni. A két ellenzéki frakció vezérszónoklatában természetesen elhangzottak olyan megállapítások is, amelyek erősen vitathatóak, illetve amelyeket mi, szocialisták régóta vitatunk. Az idő rövidsége miatt ezeknek mindegyikére nem kívánok reflektálni, és ezt egyé bként szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim már megtették. Sisák Imre képviselőtársam mondandója azonban mindenféleképpen választ igényel. Ő ugyanis felszólalásában a következőt mondta: nem tudni, milyen kutatásokra hivatkozva, az anyag készítőj e nemes egyszerűséggel megállapítja, hogy az elmúlt években növekedett a gyermekszegénység, és a családok többsége számára a gyermekvállalás komoly kockázati tényezőt jelent. Tisztelt Képviselőtársam! Őszintén sajnálom, ha nem jutottak el önhöz a különböző tudományos műhelyek publikációi, így többek között a Tárki legfrissebb kiadványai. Igen, a tudományos igénnyel elvégzett kutatások eredményei cáfolhatatlanul bizonyítják a gyermekszegénység növekedését, illetve azt, hogy a gyerekvállalás ma nagyobb szegén ységi kockázatot jelent a családok számára, mint öt évvel ezelőtt. Tehát nem a kormány állítja mindezt. Tudom, ezeknek a megállapításoknak az elfogadása egyenlő lenne annak beismerésével, hogy az elmúlt négy évben folytatott családpolitika bizony ebben a t ekintetben nem volt sikeres. Az általános vita későbbi szakaszában sajnos ellenzéki képviselőtársaim a vezérszónoklatok kiegyensúlyozottságát feladták, és nem hallgattak Vojnik Mária képviselőtársam intelmeire, amiben arra hívott fel, hogy a választópolgár ok nem fogják nekünk megbocsátani, ha a családok támogatása kérdésének érdemi vitája helyett egymással vagdalkozunk. Külön reagálni szeretnék Harrach Péter képviselőtársam felszólalásának egy részére. Ő egyrészt karbantartásnak minősítette a törvényjavasla tot, olyannak, amely az előző kormány ideje alatt felépített rendszer reparálására, jobbítására irányul. Téved, képviselőtársam, amikor így értelmezi a javaslatunkat, hiszen a családi pótlék az egyik legfontosabb családtámogatási eszköz, nem reparálható, r omokban hever, rajta már csak lépésről lépésre haladva az újjáépítés segít. Ez a törvényjavaslat az első lépés ennek az újjáépítésnek az útján. A legkevésbé sem tudok egyetérteni képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy míg az előző kormány a dolg ozó családokat támogatta, mi a segélyből élő, dolgozni nem akarók számát fogjuk szaporítani. Ismét szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, valamennyiüket arra, amit expozémban is hangsúlyoztam, hogy mi nem kívánunk különbséget tenni gyermek és gyermek k özött. Olyan családi pótlékot akarunk, amelyik nem igazodik különleges feltételekhez, vagyoni és jövedelmi viszonyokhoz. Rendkívül sajnálatosnak tartom - ezért is tértem ki erre , hogy képviselőtársam felszólalásában ismét a megkülönböztetés szükségessége mellett foglalt állást. Önök az általános és részletes vitában az ellenzéki oldalon diszkréten hallgattak arról, hogy az elmúlt négy évben miért nem emelték a családi pótlékot. Ugyanakkor - valószínű, rossz
