Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 24 (27. szám) - Fónagy János (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - "Kinek a kárán akar a kormány tanulni?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1268 Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Igenlő a válaszom. Egy nagyon komoly feltáró jellegű munka folyt a minisztériumban, hogy mi minden okozta a korábbi évek felgyülemlett ügyhátralékát. Csak zárójelesen említ em, hogy ennek sorában sikerült rábukkannunk arra, hogy egy közel kétmilliárd forintnyi összeget terepjárók és hasonlók vásárlására fordított akciószerűen a korábbi vezetés. Nyilvánvalóan nem a terepjárókkal kell az ügyhátralékot ledolgozni, ez, mondjuk, t agadhatatlan. (Font Sándor közbeszólása.) Ami pedig a feltételek biztosítását illeti, igen, a tárca egyébként egy nyugodt, de látható fejlesztésre törekszik a földhivatalok vonatkozásában mind anyagi, mind személyzeti értelemben. Itt ennek már voltak egyéb ként bizonyos személyzeti konzekvenciái az idei év során is, de 2003ra különös figyelmet fogunk fordítani a technikai ellátottságra, vagyis hogy minél zökkenőmentesebben és szakszerűbben történhessen a különböző ingatlanbejegyzések dolga. Csak apró örömhí rként szeretném említeni, hogy éppen a napokban indult meg, legalábbis a fővárosban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az elektronikus adatszolgáltatás, tehát ez egy történelmi előrelépésnek tekinthető, ezt folytatjuk a jövő esztendőben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) Fónagy János (Fidesz) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - "Kinek a kárán akar a kormány tanulni?" címmel ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Fónagy János, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a gazdasági és közlekedési miniszternek: "Kinek a kárán akar a kormány tanulni?" címmel. A miniszter úr távollétében, ha a képviselő úr elfogadja, az államtitkár úr válaszol. A képviselő urat illeti a szó. DR. F ÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarországon az elmúlt évtizedben két alkalommal kíséreltek meg koncessziós keretek között autópályát építeni, egyik eljárás sem volt sikeres. Az első az M1es volt, a története ismert. Szép remények után a társaság megbukott, az állam a pályaszakaszt kivásárolta, a magyar adófizető polgár gyakorlatilag kétszer fizette meg a pályaszakasz költségeit. A másik koncessziós autóútépítés, mint ismert, a ma már szóba került M5ös. A jogi kereteket b iztosító szerződést 1994. május 2án Schamschula György, az akkori kormány közlekedési minisztere írta alá. A versenytárgyalási dokumentáció szerint az akkori kormány kikötése egyebek között az volt, hogy a létesítményhez semmilyen költségvetési forrást ne m biztosít, illetve nem nyújt olyan garanciát sem olyan kölcsönhöz, amelyet a koncessziós társaság tagjai, a jelenlegi Strabag és a társa, a Buick vesz fel. (12.50) A Hornkormány közlekedési minisztere, Lotz Károly kollégám azonban 1995. december 11én, m ajd 1997. december 6án szerződésmódosításokat írt alá. Az első arra vonatkozott, hogy a társaság a díjszedést ne az eredeti kiírás szerint kezdje meg, hanem egyoldalúan lehetőséget biztosított a díjköteles útszakasz növelésére. A második módosítás egyrész t 9 milliárd forint rendelkezésre tartását rögzítette, továbbá született egy háttérmegállapodás az állam által biztosítandó évenkénti üzemeltetési hozzájárulás mértékéről. A két módosítás jog- és súlyosan érdeksértő. A módosítások eredményeként az M5ös E urópa legdrágább útszakasza lett, használati díja jelenleg mintegy hússzorosa a matricás rendszerben
