Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
126 konszenzussal kell ennek a parlamentnek megalkotnia. Amikor ez már hiányzik, akkor valahol az embereknek mindig azt juttatja eszébe, hogy a rendszerválto zás előtt bármelyik ünnepünket piros betűsről fekete betűssé vagy fekete betűsről piros betűssé tudták átalakítani. (18.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném kérni és javasolni, hogy mindenki a maga részéről ezt gondolja át. Egy ünnep a nemzet, az o rszág ünnepe. Abban közös akaratnak kell lennie és nem egyoldalú akaratnak. A kokárdával, a választásokkal kapcsolatban a tisztelt képviselőtársam és nagyon sokan elmondták ezt. Ne felejtsünk el előtte olyan dolgot sem, hogy nagyon sokan sárga sálban és pi ros kabátban futkostak az országban. Tehát amikor vádolunk, vádoltatunk is. Tehát szeretném mindenképpen, ha maga a parlament is, főleg az ünnepekkel kapcsolatosan úgy próbálna viselkedni és úgy próbálná megfogalmazni a határozati javaslatot vagy törvényt, hogy abban a konszenzuskeresés teremtődjön meg és nem az ellenségkép felfestése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Szabó Zoltánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előző napirendi pont során egy ünnep megalkotásáról volt szó, ahol konszenzusra törekedtünk. Ezt lehetett látni a képviselők felszólalásaiban, illetve egymás közti egyezt etésekben. Itt most nem ünnepet alkotunk, képviselőtársam, csak arról döntünk, hogy az Országgyűlés a maga részéről egy már létező ünnepen megemlékezik arról, illetve megünnepli azt. Még egyszer mondom, hogy célszerűe ezt ünnepnek nevezni vagy sem, ezen l ehet vitatkozni. Én úgy tudom, hogy 325, a niceai zsinat óta az első tavaszi holdtöltét követő hétvégén a keresztény egyházak Jézus Krisztus halálát és dicsőséges feltámadását szokták ünnepelni. Ebben nyilvánvalóan az ünneplés a feltámadásra vonatkozik és nem a halálra, arról megemlékeznek, de így ment át a köznyelvbe ez a szófordulat. Ettől függetlenül biztosan nem fogunk elzárkózni egy olyan módosító indítványtól, amely ennek a címéből az ünnepet leválasztja június 16áról és csak október 23ához teszi ho zzá. Abban az etimológiai vitában nem tudnék állást foglalni, amit Balsai képviselő úr felvetett, hogy vane különbség a zászló és a lobogó között. Én úgy tudom, hogy nincs. A zászló lobogni szokott, és ebből az igéből képzett folyamatos melléknévi igenév az, amely aztán főnévvé alakulva lobogóvá vált. Van otthon egy Pallaslexikonom, amelyben az egyes államok békebeli és hadi lobogói vannak felsorolva. De lehet, hogy a képviselő úrnak igaza van, ezt nem tudom megmondani, mindenesetre Koncz Zsuzsa is azt én ekelte, hogy “ha én zászló volnék, soha sem lobognék”. Ha pedig a képviselő úr úgy gondolja, hogy felesleges, célszerűtlen és gyerekes ezt megünnepelni, ám ne tegye, képviselő úr! Úgy gondolom, ha mi ünnepelni óhajtunk, jól megleszünk ön nélkül is, ha ön e zt feleslegesnek, célszerűtlennek és gyerekesnek tartja. Sokan nem fogjuk annak tartani. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Salamon Lászlónak, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőjének megadom a szót. DR. SALAMON LÁ SZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom elrontani ezt a vitát, de szeretném valamire felhívni a figyelmüket, amiről eddig megfeledkeztünk. A Házszabály 23. §a a házbizottság hatáskörei között a következőt állapítja meg a h) pontban: “Állást f oglal a nemzetközi kapcsolatok szervezésére vonatkozó ügyekben, előkészíti az ünnepi eseményeket”. Nekem az az álláspontom, hogy ez a
