Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
124 Kedves Képviselő Úr! Remélem, nem tételezi fel sem rólam, sem a mögöttem ülő frakcióról, hogy kétségbe vonná a kivágott címerű zászlónak a t örténelmi jelentőségét, és hogy ne lennénk mi azok, akik kitűztük már akkor is, amikor ön még talán nem tűzte ki, bocsásson meg, hogy ezt mondom, ezt a jelképet a zakójának a hajtókájára, lehet, hogy ön még március 15én sem mindig tűzte ki azt, amit ki sz okás tűzni. Megkérdezném, hogy ha ön úgy érzi, hogy az okfejtése helyes és logikus, márpedig biztos azért mondta el, mert annak szánta, akkor vajon miért nem ülünk itt össze március 15én. Miért nem ülünk itt össze augusztus 20án? Miért nem szokott ön elj árni a körmenetekre egyébként, amikor azt megtartják egy állami ünnepen? Vajon miért nem szoktunk az összes nemzeti és állami, és hadd tegyem hozzá, a nagy többséget érintően nagyon elfogadott egyházi ünnepeken, a történelmi egyházak valamennyi ünnepén itt összejönni, összeülni, és itt egymás közt megünnepelni? Azért, mert fölösleges, azért, mert célszerűtlen, azért, mert, ha szabad ezt a szót mondani, meglehetősen gyermeteg vállalkozás. Én nem vagyok történész, még kevésbé vagyok jártas a történelem segédt udományaiban, de én azt hiszem, mindannyian úgy tudjuk, hogy a lobogó egy hadijelvény, azért szokták a honvédség köreiben ezt a kifejezést alkalmazni. Magyarországon, ugye, tengeri haderő nincs, de a lobogó onnan származik, ezt bizonyára mások majd alátáma sztják, nálam szakértőbbek, mi zászlónak hívjuk, az alkotmányban is így szerepel a nemzeti jelképek között. Tehát önmagában már anakronisztikus, már a szóhasználata is rossz a tisztázatlan jellegű, számú és minőségű hadijelvényeknek az (Az elnök jelzi az i dő leteltét.) országgyűlési határozattá emelő és jogforrásba történő beemelése. Hangsúlyozom, ezért tartjuk alkalmatlannak a javaslatot az elfogadásra. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és szándékaim szerint én tényleg csak az országgyűlési határozati javaslattal akartam foglalkozni, de nem t udok elmenni szó nélkül, és két szóban kell hogy reagáljak a Kosztolányi képviselő úr által mondottakra. Én sajnálom, képviselő úr, hogy önnek mániája, hogy ellenségképeket keressen, és ha nem tud mit kezdeni egy olyan fiatalemberrel, aki már ’56 után szül etett, de mégis a baloldalt választotta, az új, modern szociáldemokráciát, akkor, ha mást nem, meg kell sérteni azzal, vagy egyszerűen ahogy minősíti, hogy vajon miért ülhetünk itt. Én azt mondom, hogy én nem akarom önt minősíteni, a lelke rajta, csak én s ajnálom azt, hogy ennyire ellenségképeket keres. Talán egyetlenegy a gyertya példájára: a kokárda, ami mindannyiunknak nagyon kedves, és hordtuk, nem mi vontuk be úgy a választási kampányba, ahogy önök, és lehet, hogy kéthárom év múlva azon kell keseregni , hogy vajon az emberek miért állnak úgy a kokárdához, pedig ez március 15éhez köt nekünk nagyon sok mindent. Visszatérve arra, amit Balsai képviselő úr mondott, azért az országgyűlési határozati javaslat eredendően úgy szól, hogy méltóképpen megemlékezik . Tehát nem az ünneppel kezdődik, hanem méltóképpen megemlékezik. És az ünnep definíciójának, valahol az emlékeim között van egy ilyen, hogy azt mondta, a mindennapi megszokásos cselekedettől egyfajta eltérő magatartás, eltérő gyakorlat. Ha így közelítem m eg, akkor az emlékezés, és ezen vitatkozhatunk, hogy az emlékülés vagy emlékünnep, de ez mindenképpen eltérő a megszokott, mindennapi cselekedeteinktől. És ha idézőjelben azt mondom, még akkor is, ha tényleg sikamlós, mert egy halálesetet semmilyen körülmé nyek között nem ünnepelünk meg, de az ünnepeink között vannak a karneválszerű, vannak az egyházi alapú és vannak a társadalmi ünnepek, és ez nemcsak Magyarországon, ez minden kultúrára jellemző. Ez feltehetően arra enged következtetni, hogy ezeknek az ünne peknek vannak meghatározott funkciói, amit, én úgy gondolom, most mindet nem
