Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 23 (26. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1206 Amikor e levelet elolvastam, tartalma megrendített. Megrendített, mert annyi szenvedés és annyi méltánytalanság után is a nemzet iránti aggodalom és felelősségérzet sugárzik e sorokból. Kiemelkedő megtiszteltetésnek érzem, hogy az Országgyűlés és a közvéle mény számára tolmácsolhatom 1956 hőseinek és meghurcoltjainak felelősségteljes gondolatát. Büszkeséggel tölt el, hogy annak a politikai generációnak vagyok a tagja, amelynek apái vállalták és véghezvitték '56 októberének csodáját. Októberének, hiszen 1956nak két politikai hagyománya van: október 23a a szabadság, a nemzeti függetlenség, az önfeláldozás, a demokrácia jelképe, míg november 4e a hazaárulást, a megtorlást és a diktatúrát jelenti. A XX. század e szégyenteljes kommunista diktatúrája végérvényes en elbukott, a XX. század is befejeződött. De felelőssége minden, magát demokratának nevező erőnek elutasítania e diktatúrát, és egyben kötelessége megvetni, elítélni a diktatúra bűneinek elkövetőit is. Tisztelt Országgyűlés! Emlékező Honfitársaink! Kedves Vendégeink! A következő gondolatot küldte közénk Wittner Mária; idézem: "Ami történt, nem lehet elfelejteni, mint ahogy kufár üzletet sem lehet csinálni emberi életekből és szenvedésekből, csak szívből jövő bűnbánat követhet egy megbocsájtást." "Ha nincs 1956 - írja Pongrátz Gergely , akkor nincs Magyar Köztársaság 1989ben, és nincs békés rendszerváltozás sem. Én úgy érzem - fogalmaz Pongrátz Gergely , a baloldal azokat a bűnöket nem tudja nekünk, '56osoknak megbocsájtani, melyeket éppen ők követtek el ellenünk 1956ban és azt követően." Tisztelt Képviselőtársaim! 1956 hőseinek adósai vagyunk. Tiszteljük meg azokat, akiknek a forradalomban és a szabadságharcban, és ezzel a magyar demokratikus jövő megalapozásában becsületes, dicső szerep jutott. Minden évben e napon kötelességünk megemlékezni holtakról és élőkről, a forradalom felemelő és lesújtó pillanatairól. De kötelességünk '56 tanulságát a jövőnk szolgálatába is állítani. Sorsot vállaló időben ugyanis kötelező az együttes gondolkodás, az egyeztetés a választási ciklusokon átmutató és túlmutató nemzeti értékek és érdekek mentén. A lehetséges megoldás keresése politikai és erkölcsi kötelességünk. Ezekben a hónapokban és a következő esztendőkben számolhatunk európai kapcsolataink gyökeres változásával é s fordulatával. Minden józan politikus számára egyértelmű, hogy ebben a helyzetben különösen szükségünk van egymásra. Szükségünk van Európára, és nélkülünk Európa sem teljes. Ahol ma tartunk, az a nemzet egésze áldozatos erőfeszítésének az eredménye. 1990. október 23án ugyanezen a helyen Antall József miniszterelnök úr olyan igazságot fogalmazott meg, amely ma éppen olyan érvényes, mint akkor volt. Idézem: "1956 olyan nemzeti mitológia, mely erőt, eszmét, erkölcsöt ad, és egyben történelmi tanulság és raci onális elemzés tárgya is, amely arra int, hogy a köztünk feszülő ellentétek, a köztünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie. 1956 közös eszmeisége erre kötelez bennünket. Hiszem azt, hogy nem élnek ö npusztító vágyak e népben, és ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez hűen, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva meg kell kísérelnünk az Országgyűlésben, a kormányban, az önkormányzatokban együtt dol gozni, és küzdeni az ínség ellen azért, hogy a közöny, ma a megosztottság bacilusa, ne roncsolja szét e népet, e nemzetet." (11.20) Tisztelt Országgyűlés! Kedves Honfitársaim! Az elszakított nemzetrészeken élő honfitársaimat külön szeretettel is köszöntöm. E Ház falai között ezen az emléknapon gondoljunk mindazokra a honfitársainkra is, akik a Kárpátmedencében, a Dunadelta poklában szenvedték meg azt, amit a sorsuk, a történelem rájuk szabott, és '56os kiállásuk, helytállásuk a szabadságért, magyarságuké rt álljon példaként előttünk! '56osok leveléből idézett szavakkal szeretnék elköszönni önöktől: Isten áldását kérjük hazánkra és minden jó szándékú magyar honfitársunkra.
