Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 23 (26. szám) - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1205 S bizony, alig egy esztendeje annak, hogy Mécs Imre társunknak magyarázkodnia kellett amiatt, hogy annak idején nem akasztották fel. Akik akkor röhögve gúnyoló dtak rajta, talán nem is éltek a megtorlás éveiben, és nem hallottak arról, mit és hogyan követelt Albert Camus az ENSZtől - őt idézem : "Ez minden, a mi nagy szégyenünkre, amit felelhetünk barátaink legyilkolására, ez minden, amit tehetünk, hogy a világ tudomására hozzuk az igazságban és szabadságban egyesült Európa létét, amely, noha a baloldali pártok ébersége és hagyományos eszméi tragikusan kudarcot vallottak, mégis szembe mer nézni a zsarnoksággal. A magyar szabadságharcosok ezrei meg ezrei ezért az Európáért áldozzák életüket. Hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló, nekünk, akik ma még szabadon szólhatunk, kötelességünk mindennap bizonyságot tennünk előttük hitünkről és hűségünkről, a budapesti segélykiáltásnak a legnagyobb visszhangot biztosítva minden ütt." Nekünk azonban, akiknek történelmi kötelessége lett az igazságban és szabadságban egyesült Európa közösségébe vezetni hazánkat, tudnunk kell: 1956 forradalma és szabadságharca nem mögöttünk, hanem előttünk van, értékeit és eszményeit múltunk tragédiá i nem ejthetik foglyul. Nagy Imre és Bibó István emberi tartásának és meggyőződésének komolyan vétele nélkül nincs és nem is lesz hitelre méltó baloldali politikai kultúra és kormányzás Magyarországon. Életművük az egész nemzeté; életművük azonban csak azo kban eleven, akik hozzájuk hasonlóan mindenükkel, határtalanul és tékozlóan ezért a népért élnek, és ha kell, halnak is. Végezetül Bibóval mondom: Isten óvja Magyarországot, éljen a forradalom! (Nagy taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig felkérem Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről, tartsa meg ünnepi beszédét. (11.10) DR. DÁVID IBOLYA , az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt emlékező Honfitársaim! Az '56os szervezetek képviselőitől megr endítő levelet kaptam. Az aláírók: Vasvári Vilmos elnök, Politikai Foglyok Országos Szövetsége; Regéczy Nagy László elnök, Történelmi Igazságtétel Bizottság; Sinkovics Gyula elnök, '56os Szövetség; Bocskay T. József, Igazolt Magyar Szabadságharcos Világsz övetség. Kérésüknek megfelelően felolvasom soraikat. "Tisztelt Elnök Asszony! Miután a Magyar Országgyűlés nem tette lehetővé, hogy egy általunk kijelölt sorstársunk nevünkben szóljon a parlament és az ország nyilvánossága előtt, kérjük önt, hogy szavainka t és gondolatainkat tolmácsolni szíveskedjen. Már tizenkettedik alkalommal ünnepelhetjük nyíltan és szabadon mint kiemelkedő nemzeti ünnepünket, október 23át. Annyi évtized kényszerű hallgatása után ismételten emlékeztetnünk kell mindenkit a magyar szabad ságért folytatott hősi küzdelemre. A mi generációnk a véres kommunista terror után, ha rövid időre is, de megismerhette a szabadság mámorát. Egy ország emelhette ismét magasra a nemzeti méltóság zászlaját. De megéltük az idegen hatalom és hazai kiszolgálói k véres bosszúját. Bitófára küldött bajtársaink emléke, a hosszú börtönévek megaláztatásai és az emelt fővel viselt nehéz sorsunk feljogosít minket a kiáltásra; kiáltásra azért, hogy vigyázzunk nemzeti értékeinkre és érdekeinkre. Akiket a választás az orsz ág kormányzásának szerepébe juttatott, csak ezen érdekek s értékek szolgálatára kaptak felhatalmazást. Ha erről az útról letérnek, velünk is szembe találják magukat." - írják az '56osok. Majd így folytatják: "Mi megszenvedtünk ezért a szabadságért, és tör ténelmi jussunk, hogy felemelhessük szavunkat. Barátainkra és sorstársainkra gondolunk ezen a napon, az akasztófák áldozataira, és azokra is, akiket a kérlelhetetlen idő elragadott közülünk. De vagyunk és élünk, erős elszántsággal és tiszta hittel, s szolg áljuk az örök magyarságot, mely vértanúk kiontott vérétől annyiszor kapott új erőre annyi balsors és balszerencse után. Isten áldását kérjük hazánkra, és minden jó szándékú magyarra!" (Taps.)