Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 23 (26. szám) - Himnusz - "Éljen hazánk, magyar nemzetünk!" című dal a Szenátorok Kórus előadásában - Az Országgyűlés elnökének ünnepi beszéde - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZILI KATALIN, az Országgyűlés elnöke:
1202 megrontásának szándéka, hanem a valós helyzet mondatja most velem: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy e dicsőséges napot mindmáig csupán papíron sikerült legfényesebb nemzeti ünnepeink sorába emelni. Miért hagytuk, hogy így legyen? - tehetjük fel magunknak a kérdést, hiszen akkor a győzelem nem rajtunk, nem belső viszonyainkon, hanem a külvilágon múlott. (10.40) Az akkori hatalmak é rdekviszonyai, az úgynevezett világkonstelláció nem engedélyezték a diadalt hazánknak. Ezzel együtt az 1956os magyar demokratikus forradalom mégis alapjaiban rengette meg a korabeli világrendet, mindenekelőtt a szovjet birodalom rendjét. Igaz, hogy megtor lással, konszolidációval, reformokkal és ellenreformokkal, fegyverrel és tollal ezt a rendszert ideigóráig fenn lehetett tartani. Igaz, hogy a következő évtizedekben még generációk sora élt a folyamatosan gyengülő diktatúrában. De az is igaz, hogy maga az államszocializmus végzetesen megroppant 1956ban, hogy aztán 1989ben végleg eltűnjön Európából. A hol kemény, hol puhább diktatúrák kártyavárként omlottak össze. Ebben a magyar '56nak döntő szerepe volt. A rendszerváltás nemzetközi méretekben világrends zerváltást jelentett. 1956 ennek a folyamatnak volt a kezdete. A vereségből győzelem lett. Mert van az úgy, hogy a vetés a történelemben csak később hoz termést. Kiváltképp igaz ez a mai históriánkra. Tisztelt ünnepi Országgyűlés! Nekünk, a történelem 1989es kedvezményezettjeinek 1956 évfordulóin lenne tehát mit ünnepelnünk. Közös elhatározásunk volt, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója éppen október 23a lett. Mégis azzal kell szembesülnünk, hogy legújabb nemzeti ünnepünket évről évre botrányok kísérik; hogy a közös '56os lyukas lobogónk mára már pártok szaggatta szimbólummá vált; hogy mindenki azt hiszi, a zászló az ő kezében van, noha amit az egyes szereplők a markukban tartanak, nem egyéb, mint közös nemzeti ereklyénk egy foszl ánya. Márpedig egy nemzeti ünnepen az egész zászlót kell lobogtatni, mert 1956 októbere, 1989 ősze a köztársaságé. Aki köztársaságpárti, az 2002ben sem engedhet a nemzetet egyesítő '56ból. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Köztársasági Elnök Úr! Mi niszterelnök Úr! Tisztelt ünnepi Országgyűlés! Észre kellene vennünk, hogy aki kisajátítja '56ot, nemcsak a nemzeti ünnepet csúfolja meg, hanem a köztársasági eszmét is gyengíti. (10.50) Vértelen és megegyezéses rendszerváltozásunknak az volt az üzenete, hogy megbékülünk és megbocsátunk. A nép, amely vállalta az átalakulás nehéz terheit, a múlt higgadt feldolgozására szavazott, nem a végeláthatatlan sárdobálásra. Felnőtt vitára, párbeszédre mondott igent és nem a gyűlölködésre. Mindenki tudja, hogy '56 kis ugárzásában már nem az a lényeg, hogy a forradalom jobboldali vagy baloldali volt. Persze, 1956 halhatatlan szereplői a jövőt nyilván nem azonos módon képzelték el, mást gondolhattak a pesti srácok, a Corvin köz, a Tűzoltó utca, a Széna tér harcosai, mást a vidéki városok és falvak népe, mást a félbeszakadt polgári demokratikus kezdeményezések folytatói, és megint mást azok, akik a kommunista párt ellenzékeként jutottak a forradalomhoz. Egyben azonban mindannyian megegyeztek: soha többé nem akartak semmilye n diktatúrát, se vöröset, se fehéret. Nem akartak többé elnyomást. Ez a közös érzés és elszántság egyesítette őket a túlerő elleni kilátástalan harcban, ez csinált belőlük különböző világnézetű, ám mégis egyívású forradalmárokat. Tisztelt Országgyűlés! Ked ves Honfitársaim, Vendégeink! Több mint tíz év telt el a rendszerváltás óta. Ez, ha még nem is históriai léptékű, de már féltörténelmű távlat. Ahhoz mindenesetre elég, hogy egymás szemébe és magunkba nézzünk. Fel kell tennünk a kérdést: mi őrizhető meg az emlékeken és az emlékezeten túl a forradalom eszméiből? Göncz Árpáddal értek egyet: 1956 politikai igényrendszere ma jószerint már értelmezhetetlen. Idegen elnyomó hatalom ma Magyarországon nem létezik. Ebben társadalmi egyetértés van, mint ahogy abban is, hogy '56 számos jelszavának aktuális használhatatlansága nem jelentheti azok elfedését. Büszkék lehetünk arra, hogy a sokszínű, sokhangú '56 eszményeiből megvalósult a demokratikus köztársaság.
