Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HEGYI GYULA (MSZP):
1153 kapcsolatban is elhangzik, hogy több ezer milliárd forintba kerül majd a teljesítése. Azt gondo lom, hogy nem érdemes a magyar közvéleményt ilyen, tulajdonképpen légből kapott és még ki nem számított számadatokkal bombázni, már csak azért sem, mert tíz év múlva valószínűleg nem forintban, hanem euróban fogunk számolni. Tehát azt mondani, hogy 2015be n hány milliárd forintot kell valamire elkölteni, teljesen pontatlan és minden realitást nélkülöző áljóslat. Arról van szó, hogy először is ez a pénz természetesen itthon marad, hazai vállalkozók használják majd fel, akik a hulladékhasznosításba bekapcsoló dnak, másrészt reményeink szerint minél jobban együtt tudunk működni kormánypárt és ellenzék, és elsősorban persze az önkormányzatok és a magyar társadalom, annál több uniós pénzt is kaphatunk ezekhez a hulladékhasznosítási feladatokhoz. Nem azzal kellene foglalkoznunk, hogy azt ismételgetjük magunknak, hogy mennyire végrehajthatatlan ez a feladat, hanem inkább azon kellene együtt gondolkodni, hogy a következő évben, aztán még egy év múlva hogyan jutunk előre, és ezt a tervet ezért kell üdvözölni. Azt is el mondhatjuk, legalább magunk között, hogy az Európai Unió számos országában az elméleti követelmények és a gyakorlati valóság között elég nagy szakadék van. Magyarán, az EU környezetvédelmi előírásait leginkább csak a skandináv országokban teljesítik pontró l pontra, szóról szóra. Ez nem felmentést ad számunkra, hanem azt jelzi, hogy ne gondoljuk azt, hogy leküzdhetetlen az az akadály, amely előttünk áll. Szeretném mindenképpen elmondani, bár nem tartanám helyesnek, ha itt egy politikai vita alakulna ki a hul ladékgazdálkodási tervvel kapcsolatban - és a szakbizottság fideszes tagjait leszámítva, láthatóan a Házban erre senki nem is tett idáig kísérletet , azt mindenesetre szeretném elmondani, hogy Parragh Dénes képviselőtársam említette az Országos Környezetv édelmi Tanácsot: az Országos Környezetvédelmi Tanács számos ajánlása beépült a hulladékgazdálkodási tervbe; a többségi bizottsági előadó is hivatkozott ezekre. (19.20) Nyilvánvaló természetesen, hogy egy ilyen tá rsadalmi szervezet minden ajánlását egy az egyben nem lehet bevenni egy országgyűlési határozati javaslatba vagy bármilyen tervezetbe, hiszen akkor nem nekünk és nem a minisztériumnak kellene törvényeket és jogszabályokat gyártania, hanem ez egy az egyben társadalmi szervezetek feladata lenne, ami nyilvánvalóan nem képzelhető el. Azt gondolom - és nem fogom kitölteni, tisztelt elnök úr, a rendelkezésemre bocsátott tíz percet , hogy a hulladékgazdálkodás terén valóban akkor lépünk előre - vita volt azon, ho gy határozati javaslat vagy törvényjavaslat , ha a hulladékgazdálkodás valóban megerősödik Magyarországon. Ahogy bizottsági előadóként már említettem, a szelektív hulladékgyűjtésnek csak akkor van értelme, ha felhasználjuk azt a hulladékot valamire. Ezen a téren kellene előrejutni. A csomagolóanyagok ügyében például a valóság az, és erről azért beszélni kell, hogy mindenfajta kormányok jönnekmennek, a környezetvédelmi tárca elmúlt négyévi tevékenységét elég sokszor minősítettük - bízunk abban, hogy most s okkal jobb vezetéssel folytatódik , de az igazság az, hogy például a visszaváltható üvegek terén nemhogy valami előrelépés történt volna, hanem a hosszú évek alatt egyre kevesebb és kevesebb a visszaváltható csomagolóanyagok aránya a teljes vertikumon bel ül. Azt kell látnunk, hogy kis cégek, nagy cégek, kereskedelmi egységek szinte pimasz nemtörődömséggel mondják: nem érdekel minket a közvélemény, nem érdekel minket a politika, nem érdekel minket a környezetvédelmi bizottság állásfoglalása, mi azt tesszük, amit akarunk, és egyelőre sajnos azt is tehetik, amit akarnak. Ezen kellene mindenképpen változtatni, részint törvényekkel, részint azzal, hogy a meglévő törvényeket jobban hajtsuk végre, de természetesen a tudat megváltoztatásával is. Mint újságíró, azt mondhatom, biztos vagyok abban, hogy itt a médiának is nagyon nagy szerepe lenne, és a médiával együtt természetesen mindenkinek, tanároknak, lelkészeknek, politikusoknak, akik valamilyen módon hatni tudnak más emberekre, hogy a hulladékgazdálkodást vegyék komolyan.
