Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Az 1956. évi forradalom és szabadságharc eseményeivel, valamint Nagy Imre miniszterelnök mártírhalálával összefüggő történelmi ünnepnapok méltó megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. GEDEI JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HOMA JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
116 országgyűlési hatá rozati javaslatot, amely összesen hat sor, az indoklása pedig tizenhárom. A javaslat szövegéből kiderül: elhatározzák, hogy június 16áról és október 23áról minden évben méltóképpen megemlékezünk, ahogy az országgyűlési javaslat címe jelzi, mint ünnepnapr ól. Nos, ha emlékeztethetem önöket, önök 1958. június 16át, tehát azt a napot kívánják az ünnepnapok közé emelni, amikor magukból kivetkőzött emberek szovjet szuronyok által támogatva kivégezték Nagy Imre miniszterelnököt; azt az embert, aki nem volt hajl andó a legvégsőre: az idegen érdekek kiszolgálására. Aztán mi lett a sorsa? Még halálában is megalázták, hasra fektetve temették el; ezt bizonyítja, hogy exhumálásakor így találták meg enyészetnek indult testét. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgy űlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Ház! Jómagam éppen 1956ban, a forradalom és szabadságharc idején születtem. Csupán szüleimtől hallottam a dicsőséges napokról, amelyek egyébként 1956. október 23ával kezdődtek, s hála istennek, otthon forradalomról ha llottam gyerekkoromtól, viszont általános iskolásként már arról tanítottak, hogy mindaz, ami 1956ban történt, ellenforradalom volt. Abban az időben kisgyerekként semmit nem értettem az egészből; családtagjaim, rokonaim arról beszéltek, milyen csodálatosak voltak a forradalom napjai. A jelentős tömegtámogatást élvező munkástanácsok sztrájkokkal és tüntetésekkel igyekeztek igazolni erejüket. Velük szemben állt a november elejétől megszervezésre került karhatalom, mégpedig a Kádárék által szervezett karhatalo m, amely végrehajtotta a párt parancsait. Ahogy a Népszabadság írta 1956. november 29én: az ellenforradalom szétzúzásának megkezdésével egy időben a dolgozók kívánságára intézkedés született a magyar fegyveres karhatalom létrehozására. A cikk címe: “A kar hatalom nemzeti ügyünk”. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik oldalon tehát forradalomról beszélnek, a másikon ellenforradalomról. Az egyik oldalon munkástanácsok állnak, a másik oldalon karhatalom. Az egyik oldalon békés tüntetők, a másikon sortűz a Nyugat i pályaudvarnál - talán olyan is akad, aki személyesen emlékszik erre , sortűz Pécsett, Tatabányán, Salgótarjánban, Miskolcon, Egerben; fegyvertelen tüntetőket öltek meg fegyveres karhatalmisták. Aztán jött az október 23ai forradalomban részt vett szabad ságharcosok pere. A letartóztatások már decemberben elkezdődtek, és a statáriális bíróságok meghozták első és igen súlyos ítéleteiket. A társadalmi méretű megtorlás 1957 tavaszán indult be intenzíven. A retorzió széles skálán mozgott. Minden réteget érinte tt. Hangsúlyozom: minden réteget érintett, minthogy minden réteg aktívan részt vett a forradalomban. A legenyhébb büntetés az volt, ha az érintettet létszámcsökkentésre hivatkozva elbocsátották a munkahelyéről. Az államigazgatásban 1957 elején végrehajtott nagyarányú létszámleépítésnél elsődleges szempont volt, hogy a megmaradt apparátus politikailag megbízható legyen. Ennek súlyosabb fokozatát jelentette, ha fegyelmi eljárás eredményeként váltak meg az úgynevezett renitenskedő alkalmazottaktól, az oktatási intézményekben a tanulóktól. A fiatalok körében ez különösen tragikus volt, hiszen a megbélyegzetteket egész életükre tönkretették. Ha valakit ki akartak vonni a forgalomból, legkézenfekvőbb megoldásnak az internálás tűnt. A legveszélyesebbnek minősített személyek ellen büntetőeljárás indult. Kezdetben még a rendelkezésre álló bíróságokat vették igénybe, később - amint már jeleztem is , 1957 júniusáig népbíróságokat hoztak létre. A népbírósági tanácsok a legszigorúbb intézkedéseket hozták. Több ezer ember t ítéltek el államellenes bűncselekmények vádjával, közöttük több százat államrend elleni szervezkedésért, több ezret izgatásért, fegyverrejtegetésért, termelőszövetkezet elleni izgatásért, tiltott határátlépésért. Hogy miért mondtam el mindezt? Miért is b eszéltem itt munkástanácsokról, sortűzről, népbíróságokról? Mindezzel pusztán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a forradalomnak, amelyet, mint már mondtam is és jól tudjuk, sokan ellenforradalomnak neveztek 1989ig - sőt egyesek így neveznek a mai nap ig is , több millió áldozata volt, s több ezer halálos áldozata volt.
