Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
113 Kossuthévben vagyunk, akkor sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szabadság napját kell ünnepelnünk, mint a függetlenség nap ját. Közelebb áll a magyar nyelvhez, közelebb áll a Kossuthévhez, és közelebb áll mindenhez. Nagyon ingoványos területre tévedtek, amikor azt próbálták megmagyarázni, hogy a függetlenség napja Magyarországon jobb elnevezés, mint a szabadsá g napja. Ezt önök is tudják, mi is, és a nézőközönség is pártállásra való tekintet nélkül tudja, hogy Magyarországon a szabadság napját van értelme ünnepelni. Tisztelt képviselőtársaim, ha nem ez ennek a törvénytervezetnek, e törvénymódosításnak a valódi é rtelme, akkor nézzünk mögé egy kicsit mélyebben - és ezt igyekszem nagyon finoman tenni , hogy valóban miről van szó. Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán képviselő úr egészen pontosan elmondta, hogy mi zavarja őket abban a törvényben, ami a szabadság napjára vonatkozott. Az a mondat, ami a preambulumban szerepel: a korábbi német megszállást szovjet váltotta fel, és a szovjet szuronyok árnyékában az idegen uralom lehetővé tette az ugyancsak felmérhetetlen szenvedéseket és károkat okozó kommunista diktatúra létr ejöttét és négy évtizedes korszakát. Szabó Zoltán elmondta, hogy igazán ezzel nem értenek egyet, és ezért vállalják, hogy még ebbe a szabadságfüggetlenség kétes vitába is belemenjenek, ily módon módosítva. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy - finoman akarom mondani - meglehetősen álságos az, hogy azt mondjuk, hogy a szabadság napját, függetlenség napját ünnepeljük, de azt nem lehet kimondani, hogy a mitől való megszabadulást, a mitől való függetlenséget ünnepeljük, mert ez már bántaná a parla menti képviselők egy részének az ízlését. Függetlenség napját, szabadság napját lehet ünnepelni, de hogy mitől szabadultunk meg, azt nem szabad mondani? Ez, azt hiszem, nem helyes álláspont, és nem is tartható. És különösen tanulságos egyébként, hogy ponto san a mai napon volt a Nagy Imreemlékérem vitájának a lezárása, a záró hozzászólást most mondta el, a mai napon, néhány órával ezelőtt Szekeres Imre képviselő úr. Nagyonnagyon tanulságos volt. De, tisztelt képviselőtársaim, azt mondani egyszerre, hogy Na gy Imrének szenteljünk emlékérmet, ezt szavazzuk meg, ugyanakkor a kommunista diktatúrát elítélő törvénytervezetet megsemmisíteni, azt a diktatúrát, amelyik egyébként ezt a Nagy Imrét kivégezte, nos, az, hogy ezt egy napon belül megtegyük, azt hiszem, hogy nem kis bűvészmutatvány. Tehát a két dolgot, hogyha következetesek akarunk lenni önmagunkhoz, nem tudjuk megtenni, nem szabad megtenni. Vagy ezt kell mondani, vagy azt kell mondani. Nem lehet azt mondani, hogy nem ítéljük el a diktatúrát, ezt kihúzzuk a t örvényből, és Nagy Imrének, akit ez a diktatúra halálra ítélt és kivégzett, emléknapot alkotunk. Ez a kettő nem fér össze. És, tisztelt képviselőtársaim, önök egy napon akarják ezt a parlament elé terjeszteni! Nem helyes. (17.50) Én azt javasolnám - és err e az ellenzékben minden jó szándék megvan , hogy kössünk kompromisszumot. A kompromisszumot úgy tudom elképzelni, hogy a magyar nyelv szabályainak megfelelően “a szabadság napja” szerepeljen a törvényben, és a preambulumban mondjuk ki azt, ami ebben a pre ambulumban is benne volt; mondjuk ki: azon a napon, amikor a Nagy Imreemlékéremmel kapcsolatos törvényről szavaztunk, tisztelt képviselőtársaim, én úgy érzem, nem tehettünk mást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : K öszönöm a képviselő úr felszólalását. Több felszólaló nem jelentkezett, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy módosító indítványaikat holnap 16 óráig fogalmazzák meg és adják le a hivatalnak. Ezzel az általános vitát úgy zárom most le, hogy a kompromisszumr a holnap 16 óráig módosító indítvány formájában is nyitva áll a lehetőség. Köszönöm szépen.
