Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1118 Nem igazán értem, hogy most tulajdonképpen mi ennek a nagy szenvedélyne k, amivel megtámadták az evát - tisztelt Tállai András képviselőtársam , az igazi kiváltó oka. Az, hogy ez ilyen gyalázatos, rossz dolog, vagy az, hogy kevesen vehetik igénybe? Mert a kettő között van némi elvi összeütközés. Ha rossz, akkor miért baj, hog y kevesen vehetik igénybe? Ha pedig az a baj, hogy kevesen vehetik igénybe, akkor nem is lehet olyan rossz dolog. Ön és Font képviselő úr is azt mondta, hogy hatalmas része a vállalkozóknak egyszerűen nem is gondolkozhat arról, hogy ő evás lesz; felsoroltá k részletekbe menőkig, hogy ki az, aki elfelejtheti az evát. Alapvetően az, aki - önök ezt mondták - nagy költséghányaddal dolgozik. Itt az is elhangzott valamelyik képviselő úr felszólalásában, hogy aki 20 százalék költséghányaddal dolgozik, az már eleve el is felejtheti az evát. Itt van a kezemben egy táblázat, amelyik ezt a kérdést igyekszik konkrétabban kibontani. Tehát, mondjuk, van egy 10 milliós bruttó bevétellel rendelkező vállalkozó. Ezen a 10 milliós bevételen belül - vagyis nettó árbevétel plusz áfa, így jön ki a 10 millió bruttó bevétel - 20 százalék, vagyis kétmillió a költséghányad. Ez a vállalkozó, ha a jelenlegi adózás szerint adózik, akkor 3 millió 936 ezer nettó jövedelemhez jut. Ha az eva szerint adózik, akkor 6 millióhoz. Vagyis ebből kön nyen kiszámolható, hogy egy 20 százalékos költséghányadú vállalkozásnál több mint 2 millió forint pluszt hoz a vállalkozónak az eva választása. Ha a költséghányad fölmegy 40 százalékra ugyanennél a 10 milliós bruttó bevételű vállalkozónál, akkor már jelent ősen csökken a különbség, ez igaz, de még mindig 876 ezer forinttal jobban jár, ha az evát választja. Ha a költséghányad 60 százalékos, tehát a 10 millión belül 6 millió, akkor kétségtelen, hogy már rosszabbul jár, ha az evát választja, méghozzá mínusz 312 ezer forinttal; amiből az következik, hogy körülbelül 5055 százalék lehet az a költséghányad, amely plafonig érdemes benevezni az evára. Most eltekintünk attól, hogy mindezt a költséghatárt még befolyásolhatja az áfatartalom is, hiszen a magas áfatartalm ú költségeknél lejjebb kerülhet ez a határ, a kisebb áfatartalmú költségeknél magasabbra, mivel az áfatartalom változik, ahogy változik. Tehát elmondható, hogy körülbelül 5055 százalék költséghányadig bizony érdemes az evát választani. Akkor lehet azt mon dani, hogy ki van öntve a fürdővízzel a gyerek, mert itt mindenki, az összes magyar kis- és középvállalkozó 50 százalék fölötti vagy 55 százalék fölötti költséghányaddal dolgozik? Nyilván nem. Kétségtelen, hogy aki efölött dolgozik, az valószínűleg nem fog ja ezt választani, mert neki ez nem fogja megérni. De akkor mit mondjunk? Akkor egyáltalán ne kínáljuk föl ezt a lehetőséget a többieknek? Egy egészségügyi hasonlattal élve: azért, mert egy bizonyos súlyos szimptóma esetén nem lehet a 100 százalékát meggyó gyítani a betegeknek, ne foglalkozzunk azzal a 30 vagy 40 százalékkal sem, akiket esetleg meg lehet gyógyítani? Azt gondolom, hogy ez nem a legszerencsésebb logika. Ez egy új törvénytervezet, amelyik vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nem. Mi az t reméljük, és abban gondolkodunk, hogy bizony be fogja váltani a hozzá fűzött pozitív reményeinket. Önök pedig abból indulnak ki, hogy ez szóba se kerülhet, mert ez hatalmas csalódás, mert ez az emberek becsapása. Egyszerűen nem értem, mitől ez a negatív hevület. Ezt az új adótörvényt - és ez egyedi egy adótörvény esetében - nagy várakozás előzi meg. Ez nem szokás általában egy adótörvénynél, pláne egy új adótörvénynél. Most ez különlegességet jelent. Az is különlegességet jelent, hogy ez nem egy kötelező adónem; ezt lehet választani, és lehet nem választani. Lehet azt is, hogy aki most választja, az majd kilép belőle, vagy fordítva. Egy biztos: ez egy olyan új adónem, ami egyszerűsít. Tudjuk jól, hogy a vállalkozók számára milyen terhet jelentenek az admin isztrációs terhek. Miért baj az, hogy fölajánlunk annak, aki elfogadja, egy nagyban egyszerűsítő adóváltozatot? Széles körű társadalmi vitán is átment ez a tervezet. Sőt - és ez is ritkaságszámba megy - a Pénzügyminisztérium jelentős mértékben módosította az eredeti elképzelését, épp ezen viták eredménye vagy következménye gyanánt. Hiszen a 10 millióból így lett 15 millió, meg a házipénztár kezelése is ennek eredményeként változott.
