Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 3 (25. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Merre tart Magyarország?" című politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1050 válaszolni, akkor sajnos egy banánköztársaságszerű kép sejlik fel bennem. A polgári demokráciákban ugyanis egy kormánytag, egy ágazati miniszter ígéretét illik betartani. Jól emlékszü nk rá, hogy két évvel ezelőtt az önkormányzati képviselők jogállásának kérdéseiről szóló törvény tárgyalása során az összeférhetetlenségről nagy vita zajlott a Ház falai között, de végül is kétharmados többséggel - tehát a mostani kormánypártok is - úgy dö ntöttek, hogy az alapellátásban vállalkozóként szolgálatot teljesítő orvos kollégákat elzárjuk attól a lehetőségtől, hogy a helyi közéletben részt vegyenek, hogy az önkormányzati választásokon elindulhassanak. Be kell látnunk, hogy a gazdasági érdekviszony ok helytelen értelmezése miatt rossz döntést hoztunk akkor, és tavasszal a kampányban mindegyik politikai erő ígéretet tett a hiba korrigálására, sőt az új kormány megalakulását követően a miniszter asszony többször úgy nyilatkozott, hogy orvosolni fogják a problémát. Engedjék meg, hogy a Duna TV "Indul a nap" című műsorában június 19én elhangzott interjúból idézzek: "A vállalkozó orvosok alkotmányos jogainak a helyreállítására, például az önkormányzati választásokon való választhatóságra irányuló javaslat unkat még a kormány megalakulása előtt benyújtottuk a parlamentnek, tehát a képviselői indítványok közül a mi részünkről szinte az egyik első volt, amelyikben az ő jogosítványaik helyreállítását kezdeményeztük." Aztán láss csodát, Selmeczi Gabriella és Szi ta Károly képviselőtársaink törvénymódosító javaslata, melyet az ellenzék négy alkalommal kísérelt meg a Ház elé behozni, napirendre vétetni, egyik alkalommal sem kapta meg a szocialisták és a szabad demokraták - köztük a miniszter asszony és államtitkár ú r - támogató szavazatát. A polgári demokráciákban az ígéreteket be szokták tartani. A polgári demokráciákban az új kormány a nemzet szempontjából hasznos programokat folytatni szokta. Miről van szó? A több mint két évtizede romló népegészségügyi mutatóink, a lakosság születéskor várható alacsony élettartama miatt az előző polgári kormány 1066/2001. számú határozatával elfogadta az egészséges nemzetért népegészségügyi programot. A program elkészítésében a magyar egészségügy legkiválóbb reprezentánsai vettek részt, szakmai kifogás a programmal szemben nem fogalmazódott meg. Megalakult a népegészségügyi tárcaközi bizottság, a program beindításához belső átcsoportosításokkal a szükséges forrásokat is biztosította az előző kormány, és megkezdte működését a Népegé szségügyi Programiroda is. Önök nagyon jól emlékeznek arra, hogy a múlt év novemberében elindult az emlőszűrő program, és az idén a kormányváltásig lényegében elkészült a méhnyakrákszűrés programja is. Az új kormány megalakulása után első lépésként mindenf ajta indoklás nélkül menesztette az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetőjét, majd képviselői indítványra országgyűlési határozati javaslattal leállíttatta a népegészségügyi program megvalósítását. Ennek következtében az emlőszűrésből sok érintett kimaradt, a méhnyakrákszűrés el sem kezdődhetett, és úgy tűnik, a közeljövőben sem fog elkezdődni, míg a harmadik elemről, a colorectalis daganatok szűréséről már szó sincs. Egy új népegészségügyi koncepció kezd kibontakozódni. Abban az esetben, ha az ágazati miniszter és barátnője, Nancy Brinken asszony ráér, akkor kimennek a Margitszigetre és sétálnak egyet. Úgy gondolják, hogy ezzel a népegészségügyi programot le lehet tudni. Kérdezem, hány honfitársunk fog e miatt a felelőtlen magatartás miatt idő előtt elhunyni, hány milliárd forint veszteség fog származni abból, hogy az előrehaladott stádiumban felismert rosszindulatú folyamatok kezelési költsége több ezerszerese a korai stádiumban felismert folyamatok kezelési költségének, a kieső munkaerőrő l, illetve a családi tragédiákról nem is beszélve. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A polgári demokráciákban az előző kormány által aláírt szerződéseket, megállapodásokat az új kormánynak illik betartania. Ezt azért mondom, mert akik az elmúlt évtizedben f igyelemmel kísérték a magyar egészségügy és azon belül az úgynevezett gyógyszerkassza alakulását, jól tudják, nem telt el év úgy, hogy az erre a területre szánt pénz elegendő lett volna. Permanensen háború folyt a gyártók, forgalmazók és az egészségbiztosí tó pénztár között. Ebből következően nem lehetett előre tervezni. Hosszas előkészítést követően a múlt év elején sikerült egy hároméves megállapodást tető alá hozni, mely ezen időszak alatt az éves
