Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
105 alól. Az oroszok ennél őszintébbek voltak, ők az első perctől kezdve okkupácijának, vagyis megszállásnak hívták azt, ami ténylegesen megszállás volt. Magyarországon 1945ben a megszálló változott; a m egszállás ténye, mint ezt utóbb az egész ország felismerni volt kénytelen, nem. Tehát még egyszer mondom, szó nincs arról, hogy alapjában véve, nagy vonalakban ne értenénk egyet azzal a preambulummal, ami ennek a törvényjavaslatnak az elején van, hiszen kü lönben nem szavaztuk volna meg, képviselő úr. (17.10) A képviselőtársam azt mondta, bennünket az sem zavar, hogy a mi sorainkban ültek olyanok, akik annak a diktatúrának ilyenolyan módon kiszolgálói voltak. Tisztelt Képviselő Úr! Ha önöket nem zavarja, ak iknek a soraiban kormányzati pozícióban is, legalábbis mint azt az elterjedt hírek mutatják, bár a Ház még nem olvasta ezt a jelentést, lényegesen többen voltak azok, akik ezt a diktatúrát, ha úgy vesszük, kiszolgálták, akkor nem tudom, bennünket miért kel lene hogy zavarjon. Zajlik már lényegében június 18a óta ebben a Házban egy olyan vita, amelyben nem nagyon hiszem, hogy meg tudjuk egymást győzni. Az önök oldalának álláspontja az, hogy Magyarországon mindenki, aki ilyenolyanamolyan módon kötődött a pá rtállam bizonyos szerveihez, szervezeteihez, bűnös, áruló, kiszolgálta a diktatúrát; feltéve, hogy később nem lépett be az önök pártjaiba - mert akkor nem. Mi meg úgy gondoljuk, hogy Magyarországon 1989 előtt egy rossz rendszer volt hatalmon, ez a rendszer diktatórikus volt, azonban ebben a rendszerben is élniük kellett az embereknek, és nem az minősít valakit, hogy melyik szervhez vagy szervezethez tartozott, hanem az, hogy ebbéli minőségében mit cselekedett vagy mit nem cselekedett. Mi úgy gondoljuk, hogy sem az önök között ülők, sem a közöttünk ülők, akik a pártállami erőszakszervezetekkel együttműködtek, vagy azokat kiszolgálták, vagy azok tagjai voltak, önmagában ettől a ténytől nem válnak bűnösökké. Attól válnak bűnösökké, ha cselekedtek valami olyat, ilyennel azonban eddig sem egyik, sem másik oldalról nem állt elő senki. Ami Gémesi György képviselőtársam indulattal átfűtött szavait illeti, erre vonatkozott az, amit az elején mondtam. Azt gondolom, ünnepelni lehet, ünnepelni nemcsak Gödöllőn lehet, han em sok mindenütt máshol is. Én a magam részéről például Budapesten szoktam ünnepelni, mert budapesti polgár vagyok. Budapesten szoktam ünnepelni a magyar szabadságot és a magyar függetlenséget egyaránt. Úgy gondolom, az a kezdeményezés, amelyet ők Gödöllőn tettek, egyáltalán nem helyeződik hatályon kívül ez által a törvényjavaslat által. Úgy gondolom, a magyar szabadság napja egyáltalán nem töröltetik el ez által a törvényjavaslat által. Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat két dolgot tesz: egyrészt helyükre tesz olyan dolgokat, amelyek eddig megítélésem szerint nem voltak a helyükön, másrészt beemeli a nemzeti ünnepek sorába június 19ét, azt a napot, amikor Magyarország oly hosszú idő után végre ismét függetlenné vált. Azt gondolom, ez lehet közös ünnep, iga zából azt kellett volna mondanom, ennek közös ünnepnek kell lennie, teljesen függetlenül attól, hogy az önök kormánya vagy a mi kormányunk terjesztette elő. Az önök kormánya előterjesztett egy olyan törvényjavaslatot, amelyet most mi némileg módosítani jav asolunk, nem június utolsó szombatjára, hanem június 19ére, és hogy a nemzeti ünnepnek megfelelő legyen, mint az államtitkár úr elmondta volt, kezdeményezzük ennek munkaszüneti nappá avatását. Végezetül arra az ellenvetésre térek ki, hogy a függetlenség i nkább amerikai meg nyugateurópai kifejezés. Őszintén szólva, én ebben nem vagyok biztos, de lehetséges, hogy a képviselőtársamnak igaza van. Mindazonáltal én a magyar szabadság visszanyerésének, a rendszerváltásnak egyik legfőbb értelmét abban látom, hogy Magyarország oda tartozik végre, ahová történelme ezer éve során mindig is tartozni szeretett volna: az északatlanti, az európai, a nyugateurópai közösséghez. Az, hogy a rendszerváltás megtörtént, megnyitotta az utat Magyarország ezeréves nemzeti célja, Európa előtt. Úgy gondolom, ezt kell megünnepelnünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Kosztolányi Dénes közbeszól.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) :
