Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
1001 vitában, hogy ne emeljék fel a fix összegű egészségügyi hozzájárulást , mert sérti azt az elvet, hogy a járulékfizetés a jövedelmekkel arányosan, méltányosan történjen meg, és sértette a közteherviselésben azt az elvet, hogy mindenki a jövedelme után fizessen járulékot. Mégpedig azért sértette, mert számtalan szolgáltatási á gban aránytalanul terhelte meg a munkáltatót, és ezzel igen sok munkavállaló esett el a vállalható munkától. Képviselőtársaim emlékezetébe idézem, hogy az önök hatástanulmánya - amelyet, ha jól emlékszem, ugyancsak meglehetős akkori ellenzéki nyomásra sike rült előhozni ebben a Házban, és éppúgy nem volt része a benyújtott törvénymódosító javaslatnak, mint most, amikor szintén kis késéssel kaptuk meg, de a megszépítő messzeség; ezt csak azért mondom, mert akkor is így történt ennek a benyújtása - mutatta ki, hogy azokat a munkáltatókat nem sújtja, ahol nagyon kevesen dolgoznak minimálbéren, valamint azokat, ahol az élőmunkaigény viszonylag alacsony és ahol a jövedelmi pozíciók egyébként jók. (19.10) Ezzel szemben sújtja azokat az á gazatokat, ahol magas az élőmunkaigény, és ahol sokan dolgoznak minimálbéren vagy a minimálbér környékén. Hogy ennél pontosabb legyek, fel is voltak sorolva ezek az ágazatok: a mezőgazdaság volt az első helyen, majd a hagyományos szolgáltatások következtek , a textilipar, és még néhány ilyen szolgáltatás volt. Ezért azt mondtuk, hogy ne hajszolják ezt az egészségügyi hozzájárulásnövelést, mert egyfelől nem fogja beváltani azt a lehetőséget, hogy meg is fizetik, másfelől pedig a versenyképesség jelentős korl átja lesz. Képviselőtársaimnak módjuk van ellenőrizni a zárszámadás kapcsán, hogy ez a betervezett egészségügyi hozzájárulás egyébként nem is érkezett meg abban a mértékben a társadalombiztosítás kasszájába, ahogy tervezték, mert a teljesítés sajnos elmara dt a tervezettől. Ezért azt gondolom, úgy helyes, ha azt megkifogásoltuk, akkor korrigáljunk is rajta, ennek a korrekciónak az első lépése az 1050 forintos mérséklés. Hogy miért nem lehet tovább csökkenteni a járulékokat, és egyébként pedig a további adóte rheket? Azért, mert a társadalombiztosítás rendszerét elsősorban a járulékok, másodsorban pedig az állami költségvetés átadott forrásai képezik. Lehet döntenünk arról, hogy további drámai csökkenéseket akarunk elérni, ezt azonban a mai feltételek mellett c sak akkor lehetne megtenni, ha az ellátásokat szűkítenénk, ezt pedig alig hiszem, hogy ma bárki is tűrni akarná a Magyar Köztársaságban. Szólnom kell végül az önkéntes pénztárakról és a magánnyugdíjról szóló törvénymódosításokról, bár ezeket képviselőtársa im a vita korábbi időpontjában alaposan kivesézték. Összesen a következőket szeretném erre mondani: 2003ban anélkül, hogy az állampolgárok összes járulékfizetési kötelezettsége emelkedne, végre az 1997ben nagy egyetértéssel elfogadott nyugdíjreformnak me gfelelően 6 százalékról 8 százalékra emelkedhet a magánnyugdíjpénztári befizetés. Azzal, hogy az előző kormány befagyasztotta 6 százalékon a magánpénztári tagdíjat, mintegy 20 százalékkal, mai értéken 5 ezer forinttal csökkentette a korábbi várakozásokhoz képest a várható járadék összegét. Ezért tehát arra szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy mielőtt nagyon keményen nekiugranának e közmegegyezéssel '97ben elfogadott törvény végrehajtásának, hiszen nincs másról szó, egy kicsit gondoljanak bele azoknak a veszteségeibe, akiknek a veszteségét az önök áldásos tevékenysége eredményezte. A mostani döntés nem tesz mást, mint helyreállítja a bizalmat a mai tagdíjfizető és a jövőbeni nyugdíjas állampolgártársaink szemében; azt a bizalmat, amelyet önöknek sokszor i törvénymódosítással, a pénztáraknak törvényben előírt, a tranzakciós költségeket drámai módon növelő, egyébként pedig csaknem teljesíthetetlen feltételekkel sem sikerült lerombolni. Önöknek is rendelkezésre állnak azok a közvéleménykutatások, amelyekben az állampolgárokat megkérdezve azt találták, hogy az állampolgárok egyformán bíznak az állami nyugdíjrendszerben és a magánnyugdíjrendszerben. Így hát ez a propaganda - talán kevésbé a parlament falai közé való kifejezéssel, de talán, azt gondolom, a mai vita színvonala ennyi szlenget még elbír - nem jött be.
